Múzeum látogatás

Bergen nem a múzeumairól híres. Így mi is csak pár hete kezdtünk el utánajárni a bergeni múzeumoknak. Természetesen rengeteg semmitmondó múzeum van itt is, horribilis összegű belépőkkel. Azonban találtunk három múzeumot, ahova diákként ingyenesen bebocsátást nyerhetünk, így ezt a három múzeumot vettük célba (Maritime, Cultural History,  Natural History). Borongós, esős hétvégéink így teltek hát, múzeumokba járva.
Elsőként az amolyan népművészeti múzeumba tértünk be. A tárlatok a viking korral kezdődtek. Nyilvánvalóan nem Bergenben találhatóak a legnagyobb, legértékesebb viking leletek. De így is érdekes adatokkal gazdagodhat az ember főként a viking nők teendőiről. Emellett jó néhány női, férfi ékszer, fegyver és lószerszám van kiállítva. A viking korszakot taglaló tárlatot a középkori templomokra fókuszáló rész követ.

Rengeteg gyönyörű fából faragott templomkapu, oltár, boltozat fogadott minket. Egy sajátos skandináv  - feltehetően - rénszarvas szőrből készült papi reverenda, régi faoltárok színesítik a templomi kiállítást. Persze a kihagyhatatlan egyiptomi kiállítás is megtalálható a bergeni Cultural

History Museumban. Mégis a legszebb és számunkra legérdekesebb rész a norvég népművészeti tárlat volt. Faragott tálak, evőeszközök, ládák, szekrények, ivócsanakok, régi hegedűk mellett, népviseletbe öltöztetett babák és ékszerek kötötték le figyelmünket. Egy terem szolgál a múzeum atyjának, Wilhelm Frimann Koren Christie életének bemutatására. Az úriember egy igen híres, és jeles norvég, aki amellett, hogy 1825-ben megalapította Bergen két nagy múzeumát, a norvég alkotmány szövegezője is. A múzeum egy másik részében, berendezett lakrészeket találhatunk, hihetetlen szép bútorokkal, amelyek természetesen nem norvég, sőt még csak nem is svéd remek művek, hanem főként észak-német mesterek munkái. 

Elmondhatom, hogy pozitívan csalódtunk első múzeum látogatásunk során. Utunk ezt követően a tengerészeti múzeumba vitt. A kiállított tárgyak nem meglepően hajók, ladikok, és egyéb hajós felszerelések voltak. A kiállítás itt is a vikingekkel kezdődött. A híres Statsraad Lehmkuhl belsejébe is benézhetünk, de miután már volt szerencsénk ez eredetin utazni, nem volt akkora élmény számunkra. Egy nagy hajós, tengerész típusú embernek nyilván izgalmasnak bizonyulna a kiállítás.

Unatkozni mi sem unatkoztunk ugyan, de a huszadik hajómodell után már nem annyira kötött le minket a látvány, ennek ellenére "feltaláltuk magunkat".

 Utolsó állomásunk a természettudományi múzeum volt. A múzeum épülete mögött kis botanikus kert húzódik, a múzeum három emeletén találhatóak a kiállított tárgyak. Kristályok és egyéb fosszíliák, majd kitömött állatok egész sora fogadja a látogatót. A legizgalmasabb terem, a bálna terem éppen felújítás alatt áll, így csak a nagy kolonizációs túra útvonalak és régi felvételek maradnak. Amolyan norvég húzásnak könyveltük el a belépőket is, ugyanis nem rendes belépőt adnak, hanem egy kinyomtatott matricát, amit rajtunk kívül mindenki a kis testére ragaszt. Na de, nem illene már ezen se meglepődni, az összekötött óvodások után...

Hogyis van ez: koszos Bergen?!

Igen, amikor Bergenről kérdeznek az első 2-3 mondatban szinte biztos megemlítem, hogy mennyire szutykos, koszos egy város. Persze ez mindenkit megdöbbent, hogy Budapest után, hogy mondhat valaki ilyet, főleg egy skandináv városról. Valóban nem erre számít az ember. Jó pár éve nem is ezt tapasztaltam Svédországban, de ugye ez Norvégia.

 Egy átlagos megálló tisztasága

Elérkezettnek láttam az időt, hogy valahogy megmutassam mire gondoltam, amikor azt mondtam koszos. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a legnagyobb szemét halmokkal télen és tavasszal találkoztunk, ugyanis a turista szezon beköszöntével rögtön megtelnek az utcák, az egyébként alig látható utcaseprő jellegű emberkékkel.

 Az igen elfoglalt, szorgos munkaerő

Emellett fontosnak tartom felhívni az otthoniak figyelmét, hogy nézzenek körbe Budapesten ugyanis sokkal sokkal tisztább mint valaha volt, sőt semmi szemét nincs a belvárosban.
Az egy érdekes kérdés, hogy miért ilyen gusztustalan a város, a legkönnyebb a sok bevándorlóra fogni. De ez persze nem ennyire fekete - fehér. Saját tapasztalatból én azt mondhatom, hogy a norvégok sokkal többet szemetelnek, mint ázsiai, vagy afrikai "lakótársaik".

 Norvég fiatal, és a belváros utcája

Igen gyakori látvány, hogy élére vasalt, láthatóan jómódú üzletember köp át az utca túl feléig. Elvileg Európában vagyunk, mégis az összes fehér ember úgy viselkedik, mintha most másztak volna le a fáról. Nyilvános helyen szinte az összes elérhető testrészüket markolásszák, turkálnak benne, vakarásszák, hogy a többit ne is említsem. Ami egyértelműen kiderült, hogy a norvégoknak nincs igényük a tisztaságra.

Egy központi szupermarket környéke

Akvariet i Bergen

Norvégiában egyetlenegy állatkert található (Kristiansand), így nem meglepő, hogy Bergenben az egyik leglátogatottabb hely az akvárium. Mi sem hagyhattuk ki. A belépő ára időszakonként változik. Kb. 7000HUF-ért be is juthat az ember, természetesen diák jegy nincs. Az Akvárium 1960-ban nyitotta meg kapuit, amikor Észak- Európa legmodernebb és legnagyobb ilyen jellegű létesítményének számított.

 Régi szép idők

Manapság azonban nyugodtan nevezhetjük az egyik legkisebbnek. A megszokott programmal várják az embereket: fóka-show, pingvin etetés, tengeri herkentyű bemutatás stb. Egy megközelítőleg 60 nm-es medencében három fóka múlatja az időt, és 2-3 óránként még pár karikán is átugranak.

A kinti területen találhatóak a pingvinek is. Kis házaik - feltételezhetően az eső miatt - és kőből készült fészkeik vannak. Jelenleg két 3-4 hetes kis csöppség is boldogítja a látogatókat.

Ezen kívül még egy háromszintes épület áll a látogatók rendelkezésére. A legalsó szinten van a "hal labirintus", a 3D mozi (természetesen külön fizetni kell a szemüvegért),  a shark tunnel, és a tropical section.  A cápa alagút meglepően kicsike, de mindazonáltal ízlésesen kialakított.

A trópusi részlegen többek közt kajmán, krokodil, kígyó, pók, maki, és teknős látható. Ezek közül személyes kedvencnek a kajmánokat emelném ki, ugyanis meglehetősen mókásan "álltak" a medencéjükben.

Nem meglepő, hogy egy Akváriumban temérdek hal van, a világ minden tájáról, szépek, de izgalmasnak nem igazán nevezhetőek. Egy csöpp izgalmat a rák és tengeri csillag simogatás jelenthet.

 A kivétel erősíti a szabályt

Az Akvárium szórólapján ez áll : Meet the locals! Ez valóban igaz, ha nincs elege még az embernek a norvégokból menjen az Akváriumba...

Az egyik legérdekesebb hal

A fóka show

Shark tunnel

Összességében a nagy állatbarátoknak egy kellemes délutáni kikapcsolódást jelenthet a bergeni Akvárium, de meg kell jegyeznem, hogy a belépő ára és a látnivalók nincsenek összhangban.

Az elmúlt hét időjárása képekben

Sokan érdeklődnek, hogy milyen az idő itt kint Bergenben. Miután megtudja az ember, hogy ez a világ egyik legesősebb városa, a válasz már nem annyira meglepő. Mégis úgy gondoltuk, így a legegyszerűbb, ha meg is mutatjuk valahogy. Előző héten minden nap ugyanonnan csináltunk képet.

 Hétfő

Kedd

Szerda

Csütörtök

Péntek

Szombat

Vasárnap

Az időjárás előre jelzéssel nem is érdemes foglalkozni, az időjárás két szóban összefoglalható: heavy vagy light rain.

 Egy kis eső

...és amilyen állást nem érdemes keresni

Még februárban feliratkoztam egy bébiszitter, házvezetőnő kereső oldalra. Nagy meglepetésünkre egyszer csak üzenetem érkezett, így elmentem a megadott címre. Valahogy úgy gondoltuk, hogy ha a minimálbér 120NOK körül mozog a babavigyázás is legalább így, ha nem jobban fizet. A norvégok nem végeznek semmilyen fizikai munkát, és így igen megbecsülik azokat akik igen. Egy takarító órabére egy éttermi menedzserével azonos. Így egyáltalán nem volt ésszerűtlen a feltételezés, hogy a gyerek vigyázás is jó munka.
A nyugaton szokásos családmodellel találkozhattam, vagyis európai férfi, középkorú és egy fiatalabb, ázsiai nő (jelen esetben dél-koreai). Egy 2 év körüli kislánynak kerestek bébiszittert, mert a már meglévő három bébiszitterből egy kilépett. Emellett az anyuka nagy terveket szőtt, egy saját amolyan magánóvoda beindításával kapcsolatban. Ugyanis Bergenben (és feltehetően egész Norvégiában) ádáz küzdelem folyik az óvodai helyekért. Ahogy megtudtam szinte lehetetlen bejutni az állami, amúgy fizetős óvodákba, és a magánóvodákba is csak várólistára van esély felkerülni. 3-4 év alatt sorra kerül az ember gyereke, amikor is már iskolás korú. Így valóban egy jó üzleteknek tűnik, a belvárosi magánóvoda. Azonban az megdöbbentő számomra, hogy képesek 200NOK-ért szendvicset venni, de a gyerekükre vigyázó embernek óránként ha 40NOK fizetnek. Szóval egyrészt a kislányukra kellett vigyázni, és óvónéniként is kellett funkcionálni. A hölgyemény nem igen beszélt angolul, de németül sem, ami a férje anyanyelve, a norvégot ne is említsük. Óránként mivel szerencsém volt, és mert együtt szidtuk Norvégiát, én 50NOK-t kaptam. A kislány már totyogott, és elég aktív volt, és beteg.

Két alkalommal vigyáztam gyerekekre, az első alkalom után sikerült elkapnom valami nyavalyát a kislánytól. Amiből kb. 3 hét alatt gyógyultam meg. Betegen is elmentem a második alkalomra, mert úgy voltam vele, megígértem és ez is pénz. Miután reggel 9-től délután 1-ig lázasan két 1-2 év körüli, szuper aktív gyerekre vigyáztam, a koreai nőci, megkérdezte, hogy jól vagyok-e,mondtam, hogy, nem igazán, beteg vagyok. Kedvesen felajánlotta, hogy ugyan 3-ig beszéltük meg, menjek haza, ha nem vagyok jól. Még küzdöttem egy kicsit, aztán szóltam neki, hogy elmennék, és nem is szeretném, hogy a kicsik elkapják. És itt jön a legjobb rész, kérdeztem, hogy akkor az órabéremet talán, ha? Erre, hogy nem mondta, hogy minden nap fizet, és hogy nem maradok 3-ig vagyis nem is jár. Köpni, nyelni nem tudtam... Legyen elég annyi, azóta nem is keresek ilyen állást, ha babázni támad kedvem, még Magyarországon is jobban megfizetnek.

Vizsgák

Nem meglepő, hogy a szemeszter végi vizsgák is sajátosan norvég módra zajlanak. A jogi kar épülete nem mondható kicsinek, vagy alkalmatlannak, mégis a vizsgák nem ott "kerülnek megrendezésre". Amikor a fülembe jutott, hogy templomban volt az egyik vizsga, gondoltam ez csak valami vicc lehet, de nem. Az első vizsgám (American law) valóban egy evangélikus templomban volt. A vizsgázást itt nagyon komolyan veszik, mondanom se kell. A vizsga előtt 40 perccel meg kell jelenni, amit persze a vizsgázók fele nem vesz komolyan. Szakaszosan átnézik az asztalon hagyott, és engedélyezett dolgokat, mint étel, ital, tollak, és szótárak. A szótárban nem lehet csak norvég vagy angol bejegyzés, de az se kötődhet a vizsgatárgyához, ami mókás tekintve, hogy a vizsgafelügyelőknek lövése sincs semelyik anyagról. Emellett mindenki kap egy kedves tájékoztat a szabályokról, mint például, hogy a vizsga kezdetétől számított fél óra elteltével lehet mosdóba menni, ahova az idős mamikák kísérik ki a diákot, és ezen idő alatt csak angol és norvég nyelven lehet kommunikálni stb. 4 órán keresztül lehet a nagyon tudományos indigós papírra írkálni. A vizsga végén külön kell válogatni a fehér, a zöld, és a sárga pakkot, amiből a sárga a vizsgázót illeti. Ez a bebiztosított rendszer persze több sebből vérzik, elég csak arra gondolnunk, hogy már a zöld másolaton se látszik szinte semmi, hát mi látszana a sárgán stb.

Az eredményekre persze egy hónapot kell várni, de ahogy itt megszokhattuk nyugodtan számolhatunk kettővel.

Fejlemények: megjött az eredmény A =excellent Legal philosphy, C=good American law. És meglepő módon már másnap postán is megérkezett az értesítés.

De syv fjell I.

Bergen városközpontját hét hegy fogja körül, az Ulriken, a Fløyen, a Damsgårdsfjellet, a Løvstakken, a Lyderhorn, a Sandviksfjellet, a Blåmanen, a Rundemannen és az Askøyfjellet. Többször is elmerengtünk rajta, miért pont hét, a válasz tipikusan norvég, mert ez egy mitikus szám és jól hangzik. Valóban több hegy ugyanahhoz a vonulathoz tartozik, ugyanazon masszív része.
De sebaj, elhatároztunk, hogy ha már utazni nem is nagyon lesz lehetőségünk ezt a hét hegyet bejárjuk.
Még januárban lelkesen nekivágtunk a Fantofttal szembeni hegynek, ami mint később kiderült a Løvstakken. De hamar beláttuk, hogy az időjárási viszonyok nem kedvezőek a hegymászás szempontjából, így elnapoltuk, pontosabban "elhónapoltuk" az ilyen kis kirándulásokat.

Enyhén csúszós utak

 Március közepén elérkezettnek láttuk az időt egy kis hegymászáshoz. Úticélunkul a Fløyen-t választottuk. Ez a hegy a legjobban kiépített, leglátogatottabb. Így kevésbé romantikus a felvezető út, habár a kevésbé sportosak számára ott a Fløibanen. A hegy tetején kialakított teraszról az egész városközpont belátható. A hegyről több kirándulóút is indul. Ugyan a hegy csupán 425 méter magas, de a jég miatt hosszabbnak és fárasztóbbnak tűnt a mászás.

A város felülről

A következő túrával megint viszonylag sokat voltunk kénytelenek várni, egészen május elejéig. Úgy gondoltuk, ideje újra nekifutni a Løvstakken-nek. Ezútal sikerrel is jártunk. Sziklás, ingoványos, kihalt, jelzés-nélküli (ugyanis az itt nem szokás) ösvényeken haladtunk.

Minden egyes kis csúcsra felérve úgy gondoltuk, mára ennyi elég lesz, de akkor még mindig ott volt a lehetőség, hogy feljebb és feljebb menjünk, és ennek nem tudtunk ellenállni.

 Majdnem fenn vagyunk

Igaz délután fél 4 körül indultunk el, haza csak este 11 után értünk, ugyanis itt olyan 23:30 felé kezd szürkülni. A Løvstakken legmagasabb pontjáról több fjord, illetve a város szinte összes része látható. A hegy két nagyobb völgy közt fekszik. 

 477 méter magasan

 Sajnos a kirándulást követően majdnem két hétig zuhogó eső, jégeső, és viharos szél jellemezte a bergeni időjárást. Május 27-e volt az a jeles nap, amikor pár percre feltűnt a nap, és kimerészkedtünk. A Gullstølen csúcsot szúrtuk ki, ahova még januárban igyekeztünk feljutni.

Január 23. - május 27.

A két løvstakken-i túra során elég alaposan bejártuk Bergen harmadik legmagasabb hegyét, ami az eddig látottak közül a kedvenc helyemmé is vált.

 Még néhány kép

A 354 méteres csúcs