2011. május 23., hétfő

Grossherzog Friedrich August alias Statsraad Lehmkuhl

Vasárnap a világ legnagyobb háromárbocos vitorlásán utazhattunk (a hajótest hossza mintegy 85 méter). A vitorlást 1914-ben építették, habár azóta jelentősen átalakították. A bárka a norvég tengerészeti flotta tagja.

A "csöpp, kis ladik" mögöttem

A hajókázást az Utdanning i Bergen szervezte meg, hivatalosan csak diákoknak... A hétórás kiruccanás során nem sikerült ugyan megpillantanunk a nyílt tengert, de mégis szép részeken haladtunk át. Az első pár órában felhős, néhol napsütéses idő volt, majd teljesen beborult és az esőfelhők is megérkeztek, így a túra második felétől inkább a fedélközben tartózkodtunk. Nem volt vicces félórát kint állni a jégesőben, kemény ellenszélben, de ez is hozzátartozik a kalóz/tengerész életérzéshez. A rengeteg szirt és sziget látványa azonban nem mindenkit nyűgözött le, és kivételesen nem mi voltunk az elégedetlenek, hanem egyik német ismerősünk.

 








Az esős idő ellensúlyozásaként a fedélközben egy "skandinávia-hírű" standup-comedy-s ürge boldogította a népet. A túra kicsit több mint felén túl, olyan információkat kaptunk, hogy nemsokára felhúzzák a vitorlákat, tudniillik addig motorral mentünk. A nagy esemény azonban egy azaz egy darab vitorla kibontását jelentette.

Az, az egy darab vitorla
A vitorla kibontásánál sokkal nagyobb élmény volt a vitorla felhúzása, ami igazi kalózkapitányos érzés volt.
"Húzzátok fel a tatvitorlát!"

A zimankó, és szélvihar ellenére igen jól éreztük magunkat, habár hét óra után igen jól esett a forró zuhany.



Kikötés a Bryggen-nél




2011. május 17., kedd

Grunnlovsdag

Május 17-e a norvégok nemzeti ünnepe. Ebből az alkalomból egész nap ünnepség van a városban, ami olyan, mintha nálunk egy napon lenne március 15 és május 1. A norvégok ezen a napon szinte kivétel nélkül kiöltöznek (többségében népviseletbe) és kimennek az utcákra, ahol felvonulás van. Hogy ki vonul fel? Mindenki.



Bármilyen közösség képviseltetheti - és képviseli is - magát a felvonuláson. Vannak iskolák, tűzoltóőrsök, sportegyesületek, nemzetiségek, tánccsoportok és bármilyen más közösség, ami be tud állni egy sorba. A felvonulók jó része valamilyen népviseletben vagy katonai viseletben, dobszóra vonul, de lehet látni a skótdudától a tevejelmezig mindent.


Az utcák nagyjából egy tisztességes falusi "bucsu" hangulatát árasztják: sok ember, körhinta, céllövölde és elborzasztó mennyiségű műanyag-gagyi árus.



Az egész esemény hangulata (a változékony idő ellenére is) igen kellemes volt. Kellemes volt a sok népviseletbe öltözött, mosolygós embert látni, csak azt nem tudjuk, eddig hol bujkáltak. Reméljük nem kell a következő május 17-ig várni, hogy vidám embereket lássunk.







A mai norvég valóság egy érdekes szelete, hogy mind a felvonulók, mind a bámészkodók közt szép számmal akadtak norvég népviseletbe bújt néger, ázsiai és arab gyerekek, felnőttek. Ezzel, a vurstlival és a katonás rendben menetelő, tengerészruhás ifjúságot követő bazinagy plüsstevét követő hagyományőrzőket követő pompom-lányokkal valami egészen különös multikulti hangulata lett az eseménynek. Színfolt még a "Russ"-nak nevezett végzősök felvonulása. Ez olyasmi, mint nálunk a szalagavató, csak nekik nem csinos kis szalagok, hanem egy russ-tikus csúnya, piros kantárosnadrág jutott.


Mindenesetre, ha minden nap ilyenek lennének, talán még szeretnénk is a norvégokat...






2011. május 13., péntek

A norvégok jó fényképészek...

Máténak sok szeretettel:

Legalábbis jól megtalálják a nem oly nagyszámú szép épületet Bergenben amit érdemes fényképezni. Sokat panaszkodtunk az otthoniaknak, hogy hogy néznek ki itt a középületek.
Persze mi sem a csúnya dolgokat szeretjük fényképezni, de hogy kielégítsük az otthoniak tudásszomját, íme néhány elrettentő kép.

 A napsütés ne tévesszen meg senkit, ez egy igénytelen banki, kórházi és középiskolai épület


Hordaland megyeháza, és a bergeni városháza




És Baranya megye azonos funkciójú épületei (csak az összehasonlítás végett)


Egy megszokott utcakép


És ez sem egy csepeli munkásmozi...

Grieghallen, a bergeni koncertterem



2011. május 11., szerda

Salátaboglárka

Így május közepén már itt Bergenben is szinte minden kizöldült. Elérkezettnek láttuk az időt, hogy - kicsit utána járva az itt viruló növényeknek - egy kis gyűjtögetésbe kezdjünk. Fehér, halvány lila, sárga virágcsokrokkal tértünk többször is haza.




Az egyik sárga virág maga a salátaboglárka, ami valóban salátaként ehető. A salátaboglárka 5–15 cm-es szára elheverő. Hosszú nyelű levelei szív vagy vese alakúak, kopaszok, zsírfényűek, csipkések vagy ép szélűek. A szárlevelek aljában gyakran sarjrügyek fejlődnek. Napsárga, 2–3 cm átmérőjű virágainak három–öt, ritkábban akár hét elliptikus csészelevele van. A sziromlevelek száma 8–12, keskeny elliptikusak, tompák, színük a középsárgától a sötétsárgáig változik . A virágban sok porzó- és számos termőlevél fejlődik.

Termése többnyire gömbös, kocsányos, enyhén szőrös aszmag.Virágzás előtt szedett fiatal leveleit (amelyek még nem tartalmazzák a bőrt és nyálkahártyát izgató protoanemonint) és virágait is salátának eszik. A népi gyógyászatban skorbut és krónikus bőrpanaszok ellen alkalmazták.

Mi eddig csak étkezési célokra használtuk fel: tejfölös - fekete-borsos salátaboglárka saláta.





Ecetes - fehér-borsos salátaboglárka saláta: bő vízben alaposan megmossuk a salátaboglárkát, majd csipetnyi sóval és cukorral ízesítjük. Vízzel meglocsoljuk, és egy kiskanál ecetet keverünk hozzá, majd egy kis fehér-borssal szórjuk meg.



'Hirtelen boglárka': nagyon forró wokban (rusztikus körülmények közt tárcsában) olajban megpirítunk kis sonkát, hagymával, majd hozzáadjuk az apróra vágott salátaboglárkát és nagy tűzön hirtelen megpirítjuk. Ízlés szerint sóval, lestyánnal vagy oregánóval fűszerezzük. Főtt rizzsel tálaljuk.


2011. május 10., kedd

International culture day

Az ISU által került megrendezésre szombaton az International Cultural Day nevezetű esemény. A rendezvény célja az volt, hogy a nemzetközi diákok megismerhessék a különböző országok kultúráját, ételeit. A résztvevő csoportok megszervezése nem volt annyira egyszerű. Meglepő módon a rengeteg francia, olasz, és spanyol diák ellenére egyik ország se képviseltette magát a rendezvényén. Habár a résztvevők inspirálása végett még nyeremény is meg lett hirdetve a legjobb csapatoknak.
A résztvevők: Görögország, Kanada, Magyarország, Szlovákia, Norvégia, Japán, Grúzia, Kína, Csehország.
A görögök nem okoztak nagy meglepetést, finom, görögös ételeket hoztak.


A kanadaiak a szokásos pancake-et sütötték juharsziruppal (legalábbis a többit jótékonyan nem említenénk).


Szlovákia igényesen oldotta meg a feladatot, sok finom ételt főztek, nekünk nagy meglepetések nem voltak, szinte mindent ismertünk, csak magyar néven. Azért a szlovák útikönyv "Várak és kastélyok - a dicső múlt tanúi" című fejezetén derültünk egy sort.


A norvég stand a legendás igényességük szellemében két lábos leves és néhány műanyagpohár volt. A levesek érdekessége, hogy az egyik egy egész jó zöldséges húsleves volt, a másik pedig valami félúton az albán importból visszamaradt zellerlé és a rénszarvaspisi között.


A japánok meglepő módon szusit csináltak, aki szereti jó az annak. Meg néhány azonosíthatatlan valamit, amik egy tisztességes gasztrotriphez méltóan részben kellemesen furcsák, részben egyáltalán nem kellemesen furcsák voltak.

Grúzia kitett magáért, szép és finom dolgok voltak az asztalon, de azért érzékenyebb gyomrúaknak csak óvatosan. Fitnesznorbi a látványtól agyérgörcsöt kapott volna. Elég annyi, hogy ettünk pár falat ZSÍRT. De amúgy finom volt.


Kína produkcióját kimondottan vártuk, hogy olyan e mint a "kínai". Hasonló, de azért kicsit más. Mindenesetre nagyon finom volt. Kivéve az üdítőjüket, amit nehezen tudnék bármihez is hasonlítani. Talán a cukrostejbe fulladt gumicukros földigiliszta áll hozzá legközelebb. Ugyanaz lett a sorsa mint a kettes számú norvég levesnek... De a többi tényleg jó volt.



A csehek kedvesen és egyszerűen oldották meg a kérdést, némi sütivel, sajttal és szalámival (amit később úgy hoztak oda nekünk kóstolni, hogy ugye mi vagyunk a szakértők és mit szólunk hozzá). Az ételek jók voltak a csehek meg kedvesek.


Mi pörkölt/galuska/ubisali+palacsinta+krumplilángos(cicege)+szalámi/kolbász/szalonna/zsíroskenyér összeállítással versenyeztünk. Egy kis folklóhműsoht is csináltunk egy kis powerpointos bemutatóval fűszerezve.



És hát jól sikerült. Ennyire:

A fődíj

Lehet, hogy a pálinka is segített, habár a pálinkázás az elsöprő győzelem ünneplésének része volt csupán. 


A szlovákok a megérdemelt második helyen, míg a japánok a harmadikon végeztek. A végén egyik szlovák "riválisunk" odajött és megjegyezte, hogy nekünk ebből kéne megélnünk! A rendezvény után az Erasmusosok facebookos oldalán olvashattuk ezt: ' on behalf of the ISU Bergen, I'd like to thank all who came to the event, we hope that you had a pleasent time together :) egy "látogató" : Now I want to go to Hungaria :) '