2011. augusztus 11., csütörtök

Nyelvérzék

Június végén, amikor is kiderült, hogy még maradunk egy picit, felmerült bennünk, hogy jó lenne kicsit elmenni valamerre kirándulni. Az eredeti terv szerint másodmagunkkal autót bérelve mentünk volna Stavangerbe. Emellett felvetődött egyéb képeslapon lévő helyekre való eljutás. A tervezés "hevében", na meg a nagy halasztgatásban azon kaptuk magunkat, hogy márcsak két hétvégénk van. És persze ismét elhalasztottuk a kirándulást, mivel az időjósok újfent rossz időt ígértek. Így érkeztünk el utolsó hétvégénkhez Norvégiában. Az előrejelzés nem volt biztató, de mivel az esős Bergennel már jól laktunk, úgy döntöttük megkockáztatjuk, hogy esőbe botlunk megint. Így szombat reggel elindultunk Oddába a 7:30-as busszal. Igaz az előző napok túrázásainak köszönhetően már benne volt a lábunkban egy 1600 méter (fölfelé), de a kalandvágy még nem veszett ki teljesen belőlünk. Bár az indulás előtt volt egy pár perces "lenni- nem lenni" dilemmánk.

Még nem annyira lelkesen...

Út közben foltokban láthattuk a kék eget is, néhol még a nap is előbukkant. Kvanndalban felszálltunk a kompra és Utnétól folytatódott utunk. Az út 80%-ban a Hardanger fjrod mellett vezetett így már a buszon is gyönyörködhetünk a látványban.


11:10 perckor megérkeztünk Oddába. Odda az egyetlen város a Hardanger fjordnál, a város közigazgatási területének nagy része a tengerszint felett 600 méterrel van. Mind turisztikai, mind ipari központja ennek a területnek,a város maga a fjord végénél található.

A város messziről, illetve közelről

Az utazásunk fő célja a Trolltunga, azaz Trollnyelv nevű sziklaképződmény volt. A helyi turista-információ hasznos és kimerítő információkkal látott el minket a helyi nevezetességekről, amik közül ez az útvonal talán a legnépszerűbb. Persze kijött belőlük a norvég és nem tudtak elszakadni a szokásos túrafelszerelés-fetisizmusuktól, ami egészen a profi túrabakancs kölcsönzésig terjed, mivel a Trolltungához nem lehet felmenni túrabakancs nélkül, mert az út nehéz. Persze azt utólag tudjuk csak kijelenteni, miszerint az igaz, hogy az út fárasztó, de tulajdonképpen makkoscipőben is tejesíthető (legalábbis nyáron, de a brosúra szerint július 1 előtt ne is próbálkozz - ha valaki járt ott télen, megoszthatja velünk, hogy ez is a szokásos norvégpara, vagy tényleg akkora a hó). De legalább a cipőkölcsönzés-biznisz és a városka erősen indokolatlan méretű sport- és túraboltjai jól élnek. Mi MH-surranó és a szétesés határán lévő kínaisportcipő összeállítással vonultunk fel.

A minőségi túracipők, melyek nélkül a küldetés lehetetlen

Maga az áhított szikla egy tó fölött mered a tengerszinttől 950, a tótól mintegy 500 méteres magasságban. Az út oda-vissza (hogy hányszor süti el az egyszeri turista az "Odda-vissza" poént az csak a reggelire fogyasztott tréfarépa mennyiségétől függ) mintegy 8-10 óra. Mivel Oddától még tizenpár kilométerre van az út kezdete (busz+gyalog+stoppolás), csak délután indulhattunk neki, ezért úgy döntöttünk fenn töltjük az éjszakát a hegyen.


A túra első szakasza (470-től 880 m-ig) egy kiöregedett sikló-vasút mellet vezet. Ez után egy kis fennsíkra érünk ahol hétvégi házak állnak, bennük szorgosan tetőt javítgató és családosan üdülő norvégokkal. Továbbhaladva egy újabb emelkedő után elértük az út egyik legmagasabb pontját (kb 1200 m) innen hol sík, hol dimbes-dombos terepen haladva megkerültük a tavat, a partját képező szakadék mellett, majd kiértünk az úticélunkhoz. A képeslapok nem adják vissza, mennyire lélegzetelállító a szikla és a kilátás.

Maga a nyelv és a kilátás a nyelvről

Az egész úton nagyon szerencsések voltunk, sokat sütött a nap. De mire elértünk az áhított bércekig a felhő és köd teljesen beborították a tájat. Néhány tucat rendkívül sablonos fénykép elkészítése és a győzelmi csokoládénk elfogyasztása, na meg némi fekvehörgés után elindultunk visszafelé, persze nem egyenesen, hanem némi kitérőkkel, például az ígéretes hófoltokhoz egy kis augusztusi hógolyózásra. 


Mindeközben szép lassan be is sötétedett - ami itt csoda számba megy -, sőt még néhány csillagot is láthattunk. Sötétben kevésbé lehetett látni a piros T betűket a köveken, így egy csöpp kerülővel sikerült csak visszajutnunk úgy az út közel feléig, ahol is sátrat vertünk. Olyan 8 óra fekvés és alvás után folytattuk utunkat.


A túra utolsó felén utolért minket a beígért eső, így a menetidőnk jóval lelassult. Mivel az eső az az el nem álló típusú volt, így felkéredzkedtünk egy német lakókocsiba. Nagyon rendesek voltak, ugyan nem Odda felé mentek, de elvittek minket Kinsarvikba. Onnan átkompoztunk Kvanndalba, ahol is vártunk pár órát a Bergenbe menő buszra. Így a visszautunk igen kalandosra sikeredett, igaz a buszjegy árából sikerült így lefaragnunk.


Az út jelmondata a próba - szerencse, esetünkben próba - cseresznye volt.

.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése