Május 17-e a norvégok nemzeti ünnepe. Ebből az alkalomból egész nap ünnepség van a városban, ami olyan, mintha nálunk egy napon lenne március 15 és május 1. A norvégok ezen a napon szinte kivétel nélkül kiöltöznek (többségében népviseletbe) és kimennek az utcákra, ahol felvonulás van. Hogy ki vonul fel? Mindenki.
Bármilyen közösség képviseltetheti - és képviseli is - magát a felvonuláson. Vannak iskolák, tűzoltóőrsök, sportegyesületek, nemzetiségek, tánccsoportok és bármilyen más közösség, ami be tud állni egy sorba. A felvonulók jó része valamilyen népviseletben vagy katonai viseletben, dobszóra vonul, de lehet látni a skótdudától a tevejelmezig mindent.
Az utcák nagyjából egy tisztességes falusi "bucsu" hangulatát árasztják: sok ember, körhinta, céllövölde és elborzasztó mennyiségű műanyag-gagyi árus.
Az egész esemény hangulata (a változékony idő ellenére is) igen kellemes volt. Kellemes volt a sok népviseletbe öltözött, mosolygós embert látni, csak azt nem tudjuk, eddig hol bujkáltak. Reméljük nem kell a következő május 17-ig várni, hogy vidám embereket lássunk.
A mai norvég valóság egy érdekes szelete, hogy mind a felvonulók, mind a bámészkodók közt szép számmal akadtak norvég népviseletbe bújt néger, ázsiai és arab gyerekek, felnőttek. Ezzel, a vurstlival és a katonás rendben menetelő, tengerészruhás ifjúságot követő bazinagy plüsstevét követő hagyományőrzőket követő pompom-lányokkal valami egészen különös multikulti hangulata lett az eseménynek. Színfolt még a "Russ"-nak nevezett végzősök felvonulása. Ez olyasmi, mint nálunk a szalagavató, csak nekik nem csinos kis szalagok, hanem egy russ-tikus csúnya, piros kantárosnadrág jutott.
Mindenesetre, ha minden nap ilyenek lennének, talán még szeretnénk is a norvégokat...
2011. május 17., kedd
2011. május 13., péntek
A norvégok jó fényképészek...
Máténak sok szeretettel:
Legalábbis jól megtalálják a nem oly nagyszámú szép épületet Bergenben amit érdemes fényképezni. Sokat panaszkodtunk az otthoniaknak, hogy hogy néznek ki itt a középületek.
Persze mi sem a csúnya dolgokat szeretjük fényképezni, de hogy kielégítsük az otthoniak tudásszomját, íme néhány elrettentő kép.
Legalábbis jól megtalálják a nem oly nagyszámú szép épületet Bergenben amit érdemes fényképezni. Sokat panaszkodtunk az otthoniaknak, hogy hogy néznek ki itt a középületek.
Persze mi sem a csúnya dolgokat szeretjük fényképezni, de hogy kielégítsük az otthoniak tudásszomját, íme néhány elrettentő kép.
A napsütés ne tévesszen meg senkit, ez egy igénytelen banki, kórházi és középiskolai épület
Hordaland megyeháza, és a bergeni városháza
És Baranya megye azonos funkciójú épületei (csak az összehasonlítás végett)
Egy megszokott utcakép
És ez sem egy csepeli munkásmozi...
2011. május 11., szerda
Salátaboglárka
Így május közepén már itt Bergenben is szinte minden kizöldült. Elérkezettnek láttuk az időt, hogy - kicsit utána járva az itt viruló növényeknek - egy kis gyűjtögetésbe kezdjünk. Fehér, halvány lila, sárga virágcsokrokkal tértünk többször is haza.
Az egyik sárga virág maga a salátaboglárka, ami valóban salátaként ehető. A salátaboglárka 5–15 cm-es szára elheverő. Hosszú nyelű levelei szív vagy vese alakúak, kopaszok, zsírfényűek, csipkések vagy ép szélűek. A szárlevelek aljában gyakran sarjrügyek fejlődnek. Napsárga, 2–3 cm átmérőjű virágainak három–öt, ritkábban akár hét elliptikus csészelevele van. A sziromlevelek száma 8–12, keskeny elliptikusak, tompák, színük a középsárgától a sötétsárgáig változik . A virágban sok porzó- és számos termőlevél fejlődik.
Termése többnyire gömbös, kocsányos, enyhén szőrös aszmag.Virágzás előtt szedett fiatal leveleit (amelyek még nem tartalmazzák a bőrt és nyálkahártyát izgató protoanemonint) és virágait is salátának eszik. A népi gyógyászatban skorbut és krónikus bőrpanaszok ellen alkalmazták.
Mi eddig csak étkezési célokra használtuk fel: tejfölös - fekete-borsos salátaboglárka saláta.
Ecetes - fehér-borsos salátaboglárka saláta: bő vízben alaposan megmossuk a salátaboglárkát, majd csipetnyi sóval és cukorral ízesítjük. Vízzel meglocsoljuk, és egy kiskanál ecetet keverünk hozzá, majd egy kis fehér-borssal szórjuk meg.
'Hirtelen boglárka': nagyon forró wokban (rusztikus körülmények közt tárcsában) olajban megpirítunk kis sonkát, hagymával, majd hozzáadjuk az apróra vágott salátaboglárkát és nagy tűzön hirtelen megpirítjuk. Ízlés szerint sóval, lestyánnal vagy oregánóval fűszerezzük. Főtt rizzsel tálaljuk.
Az egyik sárga virág maga a salátaboglárka, ami valóban salátaként ehető. A salátaboglárka 5–15 cm-es szára elheverő. Hosszú nyelű levelei szív vagy vese alakúak, kopaszok, zsírfényűek, csipkések vagy ép szélűek. A szárlevelek aljában gyakran sarjrügyek fejlődnek. Napsárga, 2–3 cm átmérőjű virágainak három–öt, ritkábban akár hét elliptikus csészelevele van. A sziromlevelek száma 8–12, keskeny elliptikusak, tompák, színük a középsárgától a sötétsárgáig változik . A virágban sok porzó- és számos termőlevél fejlődik.
Termése többnyire gömbös, kocsányos, enyhén szőrös aszmag.Virágzás előtt szedett fiatal leveleit (amelyek még nem tartalmazzák a bőrt és nyálkahártyát izgató protoanemonint) és virágait is salátának eszik. A népi gyógyászatban skorbut és krónikus bőrpanaszok ellen alkalmazták.
Mi eddig csak étkezési célokra használtuk fel: tejfölös - fekete-borsos salátaboglárka saláta.
'Hirtelen boglárka': nagyon forró wokban (rusztikus körülmények közt tárcsában) olajban megpirítunk kis sonkát, hagymával, majd hozzáadjuk az apróra vágott salátaboglárkát és nagy tűzön hirtelen megpirítjuk. Ízlés szerint sóval, lestyánnal vagy oregánóval fűszerezzük. Főtt rizzsel tálaljuk.
2011. május 10., kedd
International culture day
Az ISU által került megrendezésre szombaton az International Cultural Day nevezetű esemény. A rendezvény célja az volt, hogy a nemzetközi diákok megismerhessék a különböző országok kultúráját, ételeit. A résztvevő csoportok megszervezése nem volt annyira egyszerű. Meglepő módon a rengeteg francia, olasz, és spanyol diák ellenére egyik ország se képviseltette magát a rendezvényén. Habár a résztvevők inspirálása végett még nyeremény is meg lett hirdetve a legjobb csapatoknak.
A résztvevők: Görögország, Kanada, Magyarország, Szlovákia, Norvégia, Japán, Grúzia, Kína, Csehország.
A görögök nem okoztak nagy meglepetést, finom, görögös ételeket hoztak.
A kanadaiak a szokásos pancake-et sütötték juharsziruppal (legalábbis a többit jótékonyan nem említenénk).
Szlovákia igényesen oldotta meg a feladatot, sok finom ételt főztek, nekünk nagy meglepetések nem voltak, szinte mindent ismertünk, csak magyar néven. Azért a szlovák útikönyv "Várak és kastélyok - a dicső múlt tanúi" című fejezetén derültünk egy sort.
A norvég stand a legendás igényességük szellemében két lábos leves és néhány műanyagpohár volt. A levesek érdekessége, hogy az egyik egy egész jó zöldséges húsleves volt, a másik pedig valami félúton az albán importból visszamaradt zellerlé és a rénszarvaspisi között.
A japánok meglepő módon szusit csináltak, aki szereti jó az annak. Meg néhány azonosíthatatlan valamit, amik egy tisztességes gasztrotriphez méltóan részben kellemesen furcsák, részben egyáltalán nem kellemesen furcsák voltak.
Grúzia kitett magáért, szép és finom dolgok voltak az asztalon, de azért érzékenyebb gyomrúaknak csak óvatosan. Fitnesznorbi a látványtól agyérgörcsöt kapott volna. Elég annyi, hogy ettünk pár falat ZSÍRT. De amúgy finom volt.
Kína produkcióját kimondottan vártuk, hogy olyan e mint a "kínai". Hasonló, de azért kicsit más. Mindenesetre nagyon finom volt. Kivéve az üdítőjüket, amit nehezen tudnék bármihez is hasonlítani. Talán a cukrostejbe fulladt gumicukros földigiliszta áll hozzá legközelebb. Ugyanaz lett a sorsa mint a kettes számú norvég levesnek... De a többi tényleg jó volt.
A csehek kedvesen és egyszerűen oldották meg a kérdést, némi sütivel, sajttal és szalámival (amit később úgy hoztak oda nekünk kóstolni, hogy ugye mi vagyunk a szakértők és mit szólunk hozzá). Az ételek jók voltak a csehek meg kedvesek.
Mi pörkölt/galuska/ubisali+palacsinta+krumplilángos(cicege)+szalámi/kolbász/szalonna/zsíroskenyér összeállítással versenyeztünk. Egy kis folklóhműsoht is csináltunk egy kis powerpointos bemutatóval fűszerezve.
És hát jól sikerült. Ennyire:
A résztvevők: Görögország, Kanada, Magyarország, Szlovákia, Norvégia, Japán, Grúzia, Kína, Csehország.
A görögök nem okoztak nagy meglepetést, finom, görögös ételeket hoztak.
A kanadaiak a szokásos pancake-et sütötték juharsziruppal (legalábbis a többit jótékonyan nem említenénk).
Szlovákia igényesen oldotta meg a feladatot, sok finom ételt főztek, nekünk nagy meglepetések nem voltak, szinte mindent ismertünk, csak magyar néven. Azért a szlovák útikönyv "Várak és kastélyok - a dicső múlt tanúi" című fejezetén derültünk egy sort.
A norvég stand a legendás igényességük szellemében két lábos leves és néhány műanyagpohár volt. A levesek érdekessége, hogy az egyik egy egész jó zöldséges húsleves volt, a másik pedig valami félúton az albán importból visszamaradt zellerlé és a rénszarvaspisi között.
A japánok meglepő módon szusit csináltak, aki szereti jó az annak. Meg néhány azonosíthatatlan valamit, amik egy tisztességes gasztrotriphez méltóan részben kellemesen furcsák, részben egyáltalán nem kellemesen furcsák voltak.
Grúzia kitett magáért, szép és finom dolgok voltak az asztalon, de azért érzékenyebb gyomrúaknak csak óvatosan. Fitnesznorbi a látványtól agyérgörcsöt kapott volna. Elég annyi, hogy ettünk pár falat ZSÍRT. De amúgy finom volt.
Kína produkcióját kimondottan vártuk, hogy olyan e mint a "kínai". Hasonló, de azért kicsit más. Mindenesetre nagyon finom volt. Kivéve az üdítőjüket, amit nehezen tudnék bármihez is hasonlítani. Talán a cukrostejbe fulladt gumicukros földigiliszta áll hozzá legközelebb. Ugyanaz lett a sorsa mint a kettes számú norvég levesnek... De a többi tényleg jó volt.
A csehek kedvesen és egyszerűen oldották meg a kérdést, némi sütivel, sajttal és szalámival (amit később úgy hoztak oda nekünk kóstolni, hogy ugye mi vagyunk a szakértők és mit szólunk hozzá). Az ételek jók voltak a csehek meg kedvesek.
Mi pörkölt/galuska/ubisali+palacsinta+krumplilángos(cicege)+szalámi/kolbász/szalonna/zsíroskenyér összeállítással versenyeztünk. Egy kis folklóhműsoht is csináltunk egy kis powerpointos bemutatóval fűszerezve.
És hát jól sikerült. Ennyire:
A fődíj
Lehet, hogy a pálinka is segített, habár a pálinkázás az elsöprő győzelem ünneplésének része volt csupán.
A szlovákok a megérdemelt második helyen, míg a japánok a harmadikon végeztek. A végén egyik szlovák "riválisunk" odajött és megjegyezte, hogy nekünk ebből kéne megélnünk! A rendezvény után az Erasmusosok facebookos oldalán olvashattuk ezt: ' on behalf of the ISU Bergen, I'd like to thank all who came to the event, we hope that you had a pleasent time together :) egy "látogató" : Now I want to go to Hungaria :) '
2011. május 6., péntek
ISU - International Students Union
Akik, csak egy kicsit is ismernek, azok tudják, hogy nem vagyok az a szervezetekbe - főként diákszervezetekbe - belépő, a közösség oszlopos tagja típus. Hogy ennek ellenére, mi vezetett eme illusztris szervezetbe való belépésemhez? Az ingyen pizza ellenállhatatlan csábítása. Na jó, meg a kapcsolati tőke növelése is.
Az ISU egy független, demokratikus, non-profit, pártsemleges szervezet, melynek tagjai a nemzetközi diákok köréből választás útján kerülnek ki. A szervezet az 1970-es években alakult meg. Mára már szinte mindegyik nagyobb norvég város rendelkezik önálló helyi szervezeti ággal.A ISU Bergen Branch tagjainak választása a jelentkezők levadászását jelentette. Így nem is kellett kampányolni a helyekért. Az ISU bergeni szervezetében jelenleg úgynevezett social committee member-ként tevékenykedek. Feladataim többek közt a Social Secretary-vel való kapcsolat fenntartás, a szabadidős és sport tevékenységek szervezése, kapcsolat teremtése a nemzetközi diákokkal. Rajtam kívül több social committee member is van a csapatban.
A szervezet emblémája
A szervezet anyagi forrásai mind helyi, mind országos szinten jelentősnek mondhatóak. Az adott szemeszterre minden helyi szervezetnek megállapítanak egy keretet, amiből az összes eseményt fedeznie kell a szervezetnek. Ilyenek a különféle tematikus bulik, kirándulások, fjordtúrák, kulturális események. Jelenleg az egyik legfontosabb cél a bergeni csapatban a szervezet megismertetése a nemzetközi diákokkal. A csapat összetétele igen vegyes: örmény, német, szlovák, lengyel, kazah, és magyar diákok a tagjai.
"Csapat-építő tréningen" - ISU Bergen
Összességében egy egész kis jó társaság jött össze, és még számíthatunk pár ingyen pizzázásra is!
2011. április 30., szombat
UiB - University in Bergen
Egy szemesztert töltök a bergeni egyetem jogi karán, mint Erasmus-ösztöndíjas hallgató. Az UiB egy viszonylag fiatal, ennél fogva modern egyetem, megközelítőleg 14.500 diákkal. Az egyetemet 1946-ban alapították, ugyan a bergeni egyetemi szintű oktatás a XIX. századra vezethető vissza. Az egyetem hat karból áll, melyek a hagyományos diszciplínákat fedik le: bölcsészkar, jogi kar, természettudományi kar, orvosi kar, pszichológiai kar, társadalomtudományi kar. Az egyetemet a Times Higher Education World University Rankings alapján a világ 135-ik legjobb egyetemének kiáltották ki.
A jogi kar 1980-ban alakult, és az egyetem karai közül a legszebb épülettel büszkélkedhet. A karra közel 2000 diák jár. Az egyetemen a Bolognai -rendszer értelmében három éves alapképzést követően van lehetőség a kétéves master-képzés elvégzésére.
Jómagam a Legal philosophy és az American law nevezetű kurzust vettem fel. A jogelméleti tárgy oktatása semmiben sem különbözik az otthonitól, eltekintve a segítő diákat. Az amerikai jog oktatása az interaktivitás jegyében történik. Habár azt hallani, hogy a nyugati egyetemeken az órai aktivitás természetesnek számít, nekem ennek ellenkezőjéről kell beszámolnom. Erasmusos diáktársaim nem hívei a tevékeny órai közreműködésnek, ami mögött persze nyelvi akadályok is állhatnak. Mindkét tárgy év végi írásbeli vizsgával zárul. A tárgyakat tömbösítve adják le, ebből következik, hogy elég nagy a szünet a számonkérés és az anyag leadása között. A tárgyak felvételekor nem tudni, hogy az adott kurzus milyen plusz költségekkel jár, mint például a tankönyvek. Legyen elég annyi, hogy az amerikai jog tankönyv több mint 25000 Ft. A jogi kar épülete legalább annyira lenyűgöző belülről, mint kívülről. A falból kilógó vezeték, a hiányos burkolat mind-mind jellemzi az objektumot. De be kell látnom a többi kar épületéhez képest valóban a legszebb a jogi.
Az egyetemről röviden ennyit, a vizsgákról és a vizsgáztatásról majd júniusban!
A jogi kar 1980-ban alakult, és az egyetem karai közül a legszebb épülettel büszkélkedhet. A karra közel 2000 diák jár. Az egyetemen a Bolognai -rendszer értelmében három éves alapképzést követően van lehetőség a kétéves master-képzés elvégzésére.
A jogi kar vörös téglás épülete
Jómagam a Legal philosophy és az American law nevezetű kurzust vettem fel. A jogelméleti tárgy oktatása semmiben sem különbözik az otthonitól, eltekintve a segítő diákat. Az amerikai jog oktatása az interaktivitás jegyében történik. Habár azt hallani, hogy a nyugati egyetemeken az órai aktivitás természetesnek számít, nekem ennek ellenkezőjéről kell beszámolnom. Erasmusos diáktársaim nem hívei a tevékeny órai közreműködésnek, ami mögött persze nyelvi akadályok is állhatnak. Mindkét tárgy év végi írásbeli vizsgával zárul. A tárgyakat tömbösítve adják le, ebből következik, hogy elég nagy a szünet a számonkérés és az anyag leadása között. A tárgyak felvételekor nem tudni, hogy az adott kurzus milyen plusz költségekkel jár, mint például a tankönyvek. Legyen elég annyi, hogy az amerikai jog tankönyv több mint 25000 Ft. A jogi kar épülete legalább annyira lenyűgöző belülről, mint kívülről. A falból kilógó vezeték, a hiányos burkolat mind-mind jellemzi az objektumot. De be kell látnom a többi kar épületéhez képest valóban a legszebb a jogi.
Egyetemi előadó
Az egyetemről röviden ennyit, a vizsgákról és a vizsgáztatásról majd júniusban!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


