...és amilyen állást nem érdemes keresni

Még februárban feliratkoztam egy bébiszitter, házvezetőnő kereső oldalra. Nagy meglepetésünkre egyszer csak üzenetem érkezett, így elmentem a megadott címre. Valahogy úgy gondoltuk, hogy ha a minimálbér 120NOK körül mozog a babavigyázás is legalább így, ha nem jobban fizet. A norvégok nem végeznek semmilyen fizikai munkát, és így igen megbecsülik azokat akik igen. Egy takarító órabére egy éttermi menedzserével azonos. Így egyáltalán nem volt ésszerűtlen a feltételezés, hogy a gyerek vigyázás is jó munka.
A nyugaton szokásos családmodellel találkozhattam, vagyis európai férfi, középkorú és egy fiatalabb, ázsiai nő (jelen esetben dél-koreai). Egy 2 év körüli kislánynak kerestek bébiszittert, mert a már meglévő három bébiszitterből egy kilépett. Emellett az anyuka nagy terveket szőtt, egy saját amolyan magánóvoda beindításával kapcsolatban. Ugyanis Bergenben (és feltehetően egész Norvégiában) ádáz küzdelem folyik az óvodai helyekért. Ahogy megtudtam szinte lehetetlen bejutni az állami, amúgy fizetős óvodákba, és a magánóvodákba is csak várólistára van esély felkerülni. 3-4 év alatt sorra kerül az ember gyereke, amikor is már iskolás korú. Így valóban egy jó üzleteknek tűnik, a belvárosi magánóvoda. Azonban az megdöbbentő számomra, hogy képesek 200NOK-ért szendvicset venni, de a gyerekükre vigyázó embernek óránként ha 40NOK fizetnek. Szóval egyrészt a kislányukra kellett vigyázni, és óvónéniként is kellett funkcionálni. A hölgyemény nem igen beszélt angolul, de németül sem, ami a férje anyanyelve, a norvégot ne is említsük. Óránként mivel szerencsém volt, és mert együtt szidtuk Norvégiát, én 50NOK-t kaptam. A kislány már totyogott, és elég aktív volt, és beteg.

Két alkalommal vigyáztam gyerekekre, az első alkalom után sikerült elkapnom valami nyavalyát a kislánytól. Amiből kb. 3 hét alatt gyógyultam meg. Betegen is elmentem a második alkalomra, mert úgy voltam vele, megígértem és ez is pénz. Miután reggel 9-től délután 1-ig lázasan két 1-2 év körüli, szuper aktív gyerekre vigyáztam, a koreai nőci, megkérdezte, hogy jól vagyok-e,mondtam, hogy, nem igazán, beteg vagyok. Kedvesen felajánlotta, hogy ugyan 3-ig beszéltük meg, menjek haza, ha nem vagyok jól. Még küzdöttem egy kicsit, aztán szóltam neki, hogy elmennék, és nem is szeretném, hogy a kicsik elkapják. És itt jön a legjobb rész, kérdeztem, hogy akkor az órabéremet talán, ha? Erre, hogy nem mondta, hogy minden nap fizet, és hogy nem maradok 3-ig vagyis nem is jár. Köpni, nyelni nem tudtam... Legyen elég annyi, azóta nem is keresek ilyen állást, ha babázni támad kedvem, még Magyarországon is jobban megfizetnek.

Vizsgák

Nem meglepő, hogy a szemeszter végi vizsgák is sajátosan norvég módra zajlanak. A jogi kar épülete nem mondható kicsinek, vagy alkalmatlannak, mégis a vizsgák nem ott "kerülnek megrendezésre". Amikor a fülembe jutott, hogy templomban volt az egyik vizsga, gondoltam ez csak valami vicc lehet, de nem. Az első vizsgám (American law) valóban egy evangélikus templomban volt. A vizsgázást itt nagyon komolyan veszik, mondanom se kell. A vizsga előtt 40 perccel meg kell jelenni, amit persze a vizsgázók fele nem vesz komolyan. Szakaszosan átnézik az asztalon hagyott, és engedélyezett dolgokat, mint étel, ital, tollak, és szótárak. A szótárban nem lehet csak norvég vagy angol bejegyzés, de az se kötődhet a vizsgatárgyához, ami mókás tekintve, hogy a vizsgafelügyelőknek lövése sincs semelyik anyagról. Emellett mindenki kap egy kedves tájékoztat a szabályokról, mint például, hogy a vizsga kezdetétől számított fél óra elteltével lehet mosdóba menni, ahova az idős mamikák kísérik ki a diákot, és ezen idő alatt csak angol és norvég nyelven lehet kommunikálni stb. 4 órán keresztül lehet a nagyon tudományos indigós papírra írkálni. A vizsga végén külön kell válogatni a fehér, a zöld, és a sárga pakkot, amiből a sárga a vizsgázót illeti. Ez a bebiztosított rendszer persze több sebből vérzik, elég csak arra gondolnunk, hogy már a zöld másolaton se látszik szinte semmi, hát mi látszana a sárgán stb.

Az eredményekre persze egy hónapot kell várni, de ahogy itt megszokhattuk nyugodtan számolhatunk kettővel.

Fejlemények: megjött az eredmény A =excellent Legal philosphy, C=good American law. És meglepő módon már másnap postán is megérkezett az értesítés.

De syv fjell I.

Bergen városközpontját hét hegy fogja körül, az Ulriken, a Fløyen, a Damsgårdsfjellet, a Løvstakken, a Lyderhorn, a Sandviksfjellet, a Blåmanen, a Rundemannen és az Askøyfjellet. Többször is elmerengtünk rajta, miért pont hét, a válasz tipikusan norvég, mert ez egy mitikus szám és jól hangzik. Valóban több hegy ugyanahhoz a vonulathoz tartozik, ugyanazon masszív része.
De sebaj, elhatároztunk, hogy ha már utazni nem is nagyon lesz lehetőségünk ezt a hét hegyet bejárjuk.
Még januárban lelkesen nekivágtunk a Fantofttal szembeni hegynek, ami mint később kiderült a Løvstakken. De hamar beláttuk, hogy az időjárási viszonyok nem kedvezőek a hegymászás szempontjából, így elnapoltuk, pontosabban "elhónapoltuk" az ilyen kis kirándulásokat.

Enyhén csúszós utak

 Március közepén elérkezettnek láttuk az időt egy kis hegymászáshoz. Úticélunkul a Fløyen-t választottuk. Ez a hegy a legjobban kiépített, leglátogatottabb. Így kevésbé romantikus a felvezető út, habár a kevésbé sportosak számára ott a Fløibanen. A hegy tetején kialakított teraszról az egész városközpont belátható. A hegyről több kirándulóút is indul. Ugyan a hegy csupán 425 méter magas, de a jég miatt hosszabbnak és fárasztóbbnak tűnt a mászás.

A város felülről

A következő túrával megint viszonylag sokat voltunk kénytelenek várni, egészen május elejéig. Úgy gondoltuk, ideje újra nekifutni a Løvstakken-nek. Ezútal sikerrel is jártunk. Sziklás, ingoványos, kihalt, jelzés-nélküli (ugyanis az itt nem szokás) ösvényeken haladtunk.

Minden egyes kis csúcsra felérve úgy gondoltuk, mára ennyi elég lesz, de akkor még mindig ott volt a lehetőség, hogy feljebb és feljebb menjünk, és ennek nem tudtunk ellenállni.

 Majdnem fenn vagyunk

Igaz délután fél 4 körül indultunk el, haza csak este 11 után értünk, ugyanis itt olyan 23:30 felé kezd szürkülni. A Løvstakken legmagasabb pontjáról több fjord, illetve a város szinte összes része látható. A hegy két nagyobb völgy közt fekszik. 

 477 méter magasan

 Sajnos a kirándulást követően majdnem két hétig zuhogó eső, jégeső, és viharos szél jellemezte a bergeni időjárást. Május 27-e volt az a jeles nap, amikor pár percre feltűnt a nap, és kimerészkedtünk. A Gullstølen csúcsot szúrtuk ki, ahova még januárban igyekeztünk feljutni.

Január 23. - május 27.

A két løvstakken-i túra során elég alaposan bejártuk Bergen harmadik legmagasabb hegyét, ami az eddig látottak közül a kedvenc helyemmé is vált.

 Még néhány kép

A 354 méteres csúcs

Grossherzog Friedrich August alias Statsraad Lehmkuhl

Vasárnap a világ legnagyobb háromárbocos vitorlásán utazhattunk (a hajótest hossza mintegy 85 méter). A vitorlást 1914-ben építették, habár azóta jelentősen átalakították. A bárka a norvég tengerészeti flotta tagja.

A "csöpp, kis ladik" mögöttem

A hajókázást az Utdanning i Bergen szervezte meg, hivatalosan csak diákoknak... A hétórás kiruccanás során nem sikerült ugyan megpillantanunk a nyílt tengert, de mégis szép részeken haladtunk át. Az első pár órában felhős, néhol napsütéses idő volt, majd teljesen beborult és az esőfelhők is megérkeztek, így a túra második felétől inkább a fedélközben tartózkodtunk. Nem volt vicces félórát kint állni a jégesőben, kemény ellenszélben, de ez is hozzátartozik a kalóz/tengerész életérzéshez. A rengeteg szirt és sziget látványa azonban nem mindenkit nyűgözött le, és kivételesen nem mi voltunk az elégedetlenek, hanem egyik német ismerősünk.

 

Az esős idő ellensúlyozásaként a fedélközben egy "skandinávia-hírű" standup-comedy-s ürge boldogította a népet. A túra kicsit több mint felén túl, olyan információkat kaptunk, hogy nemsokára felhúzzák a vitorlákat, tudniillik addig motorral mentünk. A nagy esemény azonban egy azaz egy darab vitorla kibontását jelentette.

Az, az egy darab vitorla

A vitorla kibontásánál sokkal nagyobb élmény volt a vitorla felhúzása, ami igazi kalózkapitányos érzés volt.

"Húzzátok fel a tatvitorlát!"

A zimankó, és szélvihar ellenére igen jól éreztük magunkat, habár hét óra után igen jól esett a forró zuhany.

Kikötés a Bryggen-nél

Grunnlovsdag

Május 17-e a norvégok nemzeti ünnepe. Ebből az alkalomból egész nap ünnepség van a városban, ami olyan, mintha nálunk egy napon lenne március 15 és május 1. A norvégok ezen a napon szinte kivétel nélkül kiöltöznek (többségében népviseletbe) és kimennek az utcákra, ahol felvonulás van. Hogy ki vonul fel? Mindenki.

Bármilyen közösség képviseltetheti - és képviseli is - magát a felvonuláson. Vannak iskolák, tűzoltóőrsök, sportegyesületek, nemzetiségek, tánccsoportok és bármilyen más közösség, ami be tud állni egy sorba. A felvonulók jó része valamilyen népviseletben vagy katonai viseletben, dobszóra vonul, de lehet látni a skótdudától a tevejelmezig mindent.

Az utcák nagyjából egy tisztességes falusi "bucsu" hangulatát árasztják: sok ember, körhinta, céllövölde és elborzasztó mennyiségű műanyag-gagyi árus.

Az egész esemény hangulata (a változékony idő ellenére is) igen kellemes volt. Kellemes volt a sok népviseletbe öltözött, mosolygós embert látni, csak azt nem tudjuk, eddig hol bujkáltak. Reméljük nem kell a következő május 17-ig várni, hogy vidám embereket lássunk.

A mai norvég valóság egy érdekes szelete, hogy mind a felvonulók, mind a bámészkodók közt szép számmal akadtak norvég népviseletbe bújt néger, ázsiai és arab gyerekek, felnőttek. Ezzel, a vurstlival és a katonás rendben menetelő, tengerészruhás ifjúságot követő bazinagy plüsstevét követő hagyományőrzőket követő pompom-lányokkal valami egészen különös multikulti hangulata lett az eseménynek. Színfolt még a "Russ"-nak nevezett végzősök felvonulása. Ez olyasmi, mint nálunk a szalagavató, csak nekik nem csinos kis szalagok, hanem egy russ-tikus csúnya, piros kantárosnadrág jutott.

Mindenesetre, ha minden nap ilyenek lennének, talán még szeretnénk is a norvégokat...