Több mint egy hónapja vagyunk már kint. Így egyre inkább kezdett nehézkessé válni a csapban mosás, ezért rászántuk magunkat, hogy megtekintsük, netalán igénybe is vegyük a mosodát. Hivatalosan két mosoda áll a lakók rendelkezésére, egy a D blokkban és egy a G blokk pincéjében. Ebből természetesen az egyik nem létez, míg a másikban a gépek felén virít a kis cetli: : Out of order!. A mosógép egy nagyon tudományos kártya lehúzásával aktiválható, ami egyben fizetőeszközként is funkcionál. Nem meglepő, hogy sem mosópor, sem olyan földi hívság, mint az öblítő nem képezi részét a mosásért fizetendő összegnek. Tehát mindent magadnak kell biztosítani, külön pénzért szárítóba is lehet rakni a ruhákat, sőt még külön szárítót és vasalót is lehet bérelni. A tarifák még nem tisztázottak, de amint megérkezik a következő havi számlánk a mosás árára is fény derül.
A mosoda és a heroikus küzdelem az ágytakaróval
Már egy félmondatban utaltam a közös konyhákra, nos a héten meglátogatunk egyet, hogy használjuk a sütőt, ami nálunk nem lelhető fel. Mondanom sem kell a közös konyha rendbetartására szigorú szabályok vonatkoznak, amik egy füzetből kitépett lapon manifesztálódnak, ami a hűtőre van kiragasztva. Ezen szabályok nem örök érvényűek, bárki bármikor újat léptethet életbe és helyezhet hatályon kívül egy meglévőt. Minden héten más felel a konyháért. A konyha igen jól felszerelt mind eszközök, mind alapanyagok szempontjából, igaz ha kifogy a kávé az emeleten lakóknak kell saját pénzből feltölteni. A tisztaság kérdését jobb nem firtatni ehelyütt...
A közös konyha
Egy két érdekességet még muszáj leírnom. Ugyebár a bútorzat egy részét az első lakhelyről szállítottuk át, és gondoltam ideje felvetni a kérdést, hogy a szakadt foltos kék matrac helyett nem kaphatnánk-e egy másikat.
Ez egy elhamarkodott gondolat volt...Az első válasz amit kaptunk az volt, hogy ezt dobjuk ki és akkor majd kapunk egy másikat. Már megérkezésünkkor is rengeteg ágy, fotel, asztal és számtalan kék matrac hevert a kollégium előtt és a konténerekben. Mint az később kiderült, amikor új lakók érkeznek ezeket kidobálják (megjegyzem a legtöbbnek semmi baja). Tehát örülhetünk, hogy a fenti lakban még voltak és hogy megmenthettük őket. Ugyanis amellett, hogy a bútorzatot minimum félévente kidobják, a régit nem pótolják újjal. A kidobolt holmik látványa nem csupán egy múló tünemény ezen a vidéken.
A képek magukért beszélnek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése