Egy esős, netalán jégesős délután az ember nem szívesen megy bárhova, inkább megnéz egy filmet a melegben. Mi is így tettünk és választásunk egy norvég filmsikerre esett. A címe a Trollvadász. Norvég ál-dokumentarista filmről van szó. Az alapkoncepció, hogy három voldai egyetemista furcsa medve illetve egyéb állat támadásról szóló hírekre lesz figyelmes. Dokumentumfilmet akarnak csinálni a rejtélyes ügyek kapcsán, és egy állítólagos orvvadász nyomába erednek. Ahogy az lenni szokott egy hatalmas összeesküvés áll az egész mögött. Az orvvadász ugyanis nem is orvvadász, hanem az egyetlen ember, aki képes megölni a trollokat, akik létezését a kormány ügyesen titkolja. A jellemfejlődéssel nem sokat bajlódtak az írók, igaz ez nem egy dráma, de mégis, eléggé megmagyarázhatatlan Hans(a trollvadász) pálfordulása, aki zord,titokzatos férfiból, kezes báránnyá és kedves, mesélős bácsivá változik egyik pillanatról a másikra. Viszonylag hamar rengeteg dolgot megtudunk a trollokról, többek között, hogy két fő fajtájuk létezik, hogy egy fejjel születnek és a többi fejük csak később alakul ki, hogy a kedvenc csemegéjük a beton egy kis szénnel, illetve hogy a trollkoncentrátum elfedi az ember szagot és ezáltal megóv a fenevadaktól. Emellett a keresztényeket óva inti Hans, mert őket minden troll könnyen kiszagolja. Azonban megpróbálom nem lelőni a film poénját, - ha esetleg valaki kedvet kapna hozzá, hogy megnézze. Az elején nem igazán tudtuk eldönteni, hogy most ez egy ijesztőnek szánt, illetőleg komolyan gondolt szörnyes horror vagy inkább egy rossz vígjáték Amennyiben a Trollvadász az első ilyen jellegű filmes élménye az embernek, még akár egyedinek, formabontónak is találhatja. De sajnos mindenki hallott már a The Blair Witch project című filmről, amit 11 éve készítettek Amerikában. Az amerikai film megmarad a realitások talaján, míg a trollvadász a valóságtól erősen elrugaszkodott. A két film nem csak stílusában (kézikamerás felvételek, a zene és a jelmezek hiánya), de még történetében is szinte ugyanaz. A norvég verzió egy plusz karakterrel dolgozik, ugyanakkor a rejtélyes élőlények megmutatása teljesen lerombolja a film dokumentarista, realista jellegét.
Az amerikai filmben a misztikum és a realitás hihető egyvelégével találkozunk. A norvég filmkritikusok a film egyetlen gyenge pontjaként csupán egy náluk ismert színész mellékszerepben való felbukkanását tekintik. A norvégok legnagyobb export filmsikerüket látják a filmben,és örömmel jegyzik meg, hogy ez a korszak újító film esetleg a norvég filmipar fellendülését is elősegítheti. Emellett a norvég közönség számára felüdülést jelent a belterjes drámák után, a folklórt (skandiáv hiedelmek és népmesék) és modern technikát ötvöző mű. Igyekszem a filmről pozitívat is írni: a képek nagyon szépek a filmben, jó megoldásokkal is találkozhatunk például, amikor az operatőr cserét követően a képminősége is megváltozik, emellett a film trailer nagyon jól van összevágva. Mindazonáltal érdekes hogy mennyire nagy sikert várnak egy olyan filmtől, ami egy az egyben egy 11 évvel készült amerikai film átirata. Amit még érdemesnek tartok megemlíteni, hogy az amerikai beharagozó a filmnek, meglepően mély jelentést és üzenetet tulajdonít, a kormányt, akik rejtegetik és lemészárolják a trollokat a nácikkal azonosítják, míg a trollokat - hivatkozva ábrázolásukra a filmben - a zsidókkal. A novégok egy erőteljes társadalomkritikát vélnek felfedezni a filmben. Összességében egy jó elgondolás, de mégis csak egy gyenge utánzat a film.
Ui.: Végezetül egy kis olvasnivaló, hogy más forrásból is értesüljünk a trollokról.
Askeladden, aki túljárt egy troll eszén
Élt egyszer egy öregember, annak volt három fia. Olyan szegényen tengették életüket, hogy alig jutott a mindennapi betevőre, a három fiúnál nagyobb semmirekellőt pedig nem hordott még hátán a föld. A tanya mögött volt egy kis erdejük, és az apa kérlelte fiait, ugyan mennének ki fát vágni az erdőbe, hátha így törleszthetnek valamicskét az összegyűlt adósságból.
Addig-addig nógatta őket, míg végül ráálltak. Elsőnek a legidősebb indult az erdőbe. Mikor már éppen nekifogott volna, hogy egy zuzmós fenyőt kivágjon, egy hatalmas troll termett előtte.
- Ne merészelj fát vágni az én erdőmben, ha kedves az életed! - fenyegetőzött a troll.
A fiúnak sem kellett kétszer mondani, eldobta a fejszét és futott, ahogy csak bírt. Kifogyott a szuszból is mire hazaért, alig maradt ereje elmesélni, mi történt. Az apja igencsak dühös lett:
- Micsoda anyámasszony katonája vagy! - mondta az apja. - Engem bezzeg sosem ijesztettek el a trollok fiatalkoromban.
Másnap a középső fiún volt a sor, de ő sem járt nagyobb szerencsével fivérénél. Éppen hogy csak belevágta fejszéjét a fába, megjelent a troll:
- Ne merészelj fát vágni az én erdőmben, ha kedves az életed!
A fiú rá sem mert nézni a trollra, eldobta a fejszét és futott hazáig, ahogy a bátyja, tán még gyorsabban is. Amikor hazaért, nagyon mérges lett az apja:
- Micsoda anyámasszony katonája vagy te is! Engem bezzeg sohasem ijesztettek el a trollok fiatalkoromban.
A harmadik nap aztán a legkisebb fiú, Askeladden akart szerencsét próbálni.
- Majd épp neked sikerül - gúnyolódott a két idősebbik -, aki soha még a ház küszöbét sem lépted át.
Askeladden ügyet sem vetett rájuk, hanem kérte édesanyját, töltse meg a tarisznyáját bőségesen. Az anyja nemigen tudott mit adni, ezért nekiállt, hogy friss sajtot készítsen, azt tette Askeladden a tarisznyába, és így indult útnak. Még jóformán hozzá sem fogott a favágáshoz, máris előtte termett a troll, és így szólt:
- Ne merészelj fát vágni az erdőmben, ha kedves az életed!
De a fiú sem volt rest, előkapta a tarisznyáját, kivette a sajtot, és olyan erősen szorította, hogy csak úgy folyt belőle a savó.
- Elhallgass - kiáltotta oda a trollnak -, különben téged is úgy kifacsarlak, mint a vizet ebből a fehér kőből.
- Irgalmazz szegény fejemnek - rimánkodott a troll -, kíméld meg az életemet, inkább segítek neked fát vágni.
Ezzel aztán a fiú megkegyelmezett neki, a troll pedig szorgalmasan vágta a fát. Több tucatot fel is aprítottak napnyugtáig. Már kezdett esteledni, amikor így szólt a troll:
- Jobban jársz, ha velem jössz, hiszen közelebb van, mintha hazamennél.
Ment is vele a fiú, és amikor hazaértek, a troll nekilátott tüzet rakni, Askeladden pedig vízért indult, hogy feltegyék a kását főni. Igen ám, de két olyan hatalmas vaslábast talált, hogy mozdítani se bírta őket, így hát azt mondta a trollnak:
- Én ugyan nem bajlódom ezzel a két kis gyűszűvel, hozom inkább az egész kutat.
- Jaj, csak azt ne! - rémült meg a troll. - Mi lesz velem kút nélkül? Megyek én vízért, ha te addig tüzet gyújtasz. Miután visszatért a vízzel, főztek egy jókora adag zabkását.
- Nekem ugyan egyre megy - mondta a fiú -, de akár versenyezhetünk is, melyikünk bír többet enni.
- Nem bánom - felelte a troll, mert azt gondolta, ebben aztán igazán verhetetlen.
Rögvest asztalhoz is ültek, közben a fiú lopva maga elé kötötte a bőrtarisznyát, és jóval többet kanalazott bele, mint amennyit megevett.
Amikor megtelt a tarisznya, előkapta zsebkését és végighasította a tarisznya oldalát. A troll ránézett, de egy szót sem szólt. Már jó ideje tömték magukba a kását, amikor a troll letette a kanalat:
- Én bizony már egy falatot sem bírok enni.
- Nem hagyhatod abba most - felelte a fiú -, én még félig sem laktam jól. Tégy úgy, ahogy én tettem, vágjál lukat a hasadba, aztán ehetsz, amennyit csak kedved tartja.
- Aztán nem fáj az rettenetesen?
- Ugyan, semmiség az egész.
A troll megfogadta a fiú tanácsát, és sejthetjük, milyen csúfos véget ért.
Askeladden pedig összeszedett minden aranyat és ezüstöt, amit csak talált a hegy belsejében, és hazavitte magával, ebből aztán vígan éltek, míg meg nem haltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése