A munka

A norvégok nem szeretnek dolgozni.

Ez nem akkora baj, mert legalább keveset dolgoznak, így nem annyira látszik, hogy nem is tudnak dolgozni. Ez az állítás a társadalomnak nem csak egy elszigetelt részére igaz. Az adminisztrátorok nem ismerik a hivatali ügymenetet, a tömegközlekedési ellenőr nem tudja az utazási szabályozásokat és a takarítónak nem tűnik fel, ha a takarítás után koszos marad a padló.

Részemről a takarítók világába látok bele kicsit jobban (a többi csak bosszúságot okoz). Amikor elkezdtem dolgozni (a diákszálló klubbját takarítom ugyebár), nagyjából egy órás "betanítás" során elmagyarázta a helyi takarítószolgálat feje, hogy hogyan is kell "professional" módon takarítani. Az egy óra végén teljesen megsemmisülve úgy éreztem, hogy mérnökdiplomával a zsebemben sem biztos, hogy képes leszek ennyi szabálynak, előírásnak, fittyfenének megfelelni. Ezután jött a gyakorlati képzés. Merthogy felmosni nem ám csak úgy parasztosan szokás... Valamiért itt elfelejtették a jó öreg felmosót és a mágikus "mikrofiber" bűvöletében élnek. Ami jó. A parkettás nagyszobára, hetente kétszer. Nem 300 nigériai, kazak és orosz egyetemista pénteki bulija után többszáz négyzetméter linóleumra... Szóval a Főnők megmutatta hogyan is kell felmosni. A kulcsszó: "dancing with the mop" azaz lendületes, folyamatos mozdulatokkal minimális erőfeszítéssel használni az eszközt - ez az első amit megtanítanak. Szerintük ez gyors és hatékony. Tényleg gyors. Ugyanakkor a Főnök 25 éves (sokszor elmondta, azért tudom) takarítói tapasztalata nem volt elég ahhoz, hogy észrevegye, hogy ahol felmosott - hogy megmutassa, hogyan kell - koszos maradt. Szóval megtanultam, hogyan kell "dancing with the mop". De ha nem lát senki, suttyomban inkább dolgozok a táncolás helyett. Így legalább többé-kevésbé ér valamit a nagyszerű mikroszálas csoda. Ha lenne egy rendes felmosórongyom csodákat tudnék tenni - talán még tiszta is lenne a padló (bár mivel valószínűleg soha nem volt rendesen feltakarítva, a linóleum azt hiszem átlépte azt a kritikus dzsuvafaktort, ahonnan már nem lehet megmenteni).
De természetesen itt fontosabb az, hogy professional legyél, mint hogy tiszta legyen a padló. Nem baj, ilyen fizetésért takarítok én sípolós gumikacsával is törlőrongy helyett, ha nekik ez a heppjük és nem zavarja őket a kosz (bár amióta takarítok egy kicsit minden alkalommal tisztább lesz a padló - talán egy 400 év alatt le is érnék a linóleum eredeti színéig...)

Mondjuk lehet, hogy nem szóltak nekik, hogy milyen az amikor valami tiszta. De erről és a csillivili skandináviáról szóló sztereotípiáink epikus összeomlásáról legközelebb.