Nem meglepő, hogy a szemeszter végi vizsgák is sajátosan norvég módra zajlanak. A jogi kar épülete nem mondható kicsinek, vagy alkalmatlannak, mégis a vizsgák nem ott "kerülnek megrendezésre". Amikor a fülembe jutott, hogy templomban volt az egyik vizsga, gondoltam ez csak valami vicc lehet, de nem. Az első vizsgám (American law) valóban egy evangélikus templomban volt. A vizsgázást itt nagyon komolyan veszik, mondanom se kell. A vizsga előtt 40 perccel meg kell jelenni, amit persze a vizsgázók fele nem vesz komolyan. Szakaszosan átnézik az asztalon hagyott, és engedélyezett dolgokat, mint étel, ital, tollak, és szótárak. A szótárban nem lehet csak norvég vagy angol bejegyzés, de az se kötődhet a vizsgatárgyához, ami mókás tekintve, hogy a vizsgafelügyelőknek lövése sincs semelyik anyagról. Emellett mindenki kap egy kedves tájékoztat a szabályokról, mint például, hogy a vizsga kezdetétől számított fél óra elteltével lehet mosdóba menni, ahova az idős mamikák kísérik ki a diákot, és ezen idő alatt csak angol és norvég nyelven lehet kommunikálni stb. 4 órán keresztül lehet a nagyon tudományos indigós papírra írkálni. A vizsga végén külön kell válogatni a fehér, a zöld, és a sárga pakkot, amiből a sárga a vizsgázót illeti. Ez a bebiztosított rendszer persze több sebből vérzik, elég csak arra gondolnunk, hogy már a zöld másolaton se látszik szinte semmi, hát mi látszana a sárgán stb.
Az eredményekre persze egy hónapot kell várni, de ahogy itt megszokhattuk nyugodtan számolhatunk kettővel.
Fejlemények: megjött az eredmény A =excellent Legal philosphy, C=good American law. És meglepő módon már másnap postán is megérkezett az értesítés.
2011. június 13., hétfő
2011. június 3., péntek
De syv fjell I.
Bergen városközpontját hét hegy fogja körül, az Ulriken, a Fløyen, a Damsgårdsfjellet, a Løvstakken, a Lyderhorn, a Sandviksfjellet, a Blåmanen, a Rundemannen és az Askøyfjellet. Többször is elmerengtünk rajta, miért pont hét, a válasz tipikusan norvég, mert ez egy mitikus szám és jól hangzik. Valóban több hegy ugyanahhoz a vonulathoz tartozik, ugyanazon masszív része.
De sebaj, elhatároztunk, hogy ha már utazni nem is nagyon lesz lehetőségünk ezt a hét hegyet bejárjuk.
Még januárban lelkesen nekivágtunk a Fantofttal szembeni hegynek, ami mint később kiderült a Løvstakken. De hamar beláttuk, hogy az időjárási viszonyok nem kedvezőek a hegymászás szempontjából, így elnapoltuk, pontosabban "elhónapoltuk" az ilyen kis kirándulásokat.
Minden egyes kis csúcsra felérve úgy gondoltuk, mára ennyi elég lesz, de akkor még mindig ott volt a lehetőség, hogy feljebb és feljebb menjünk, és ennek nem tudtunk ellenállni.
De sebaj, elhatároztunk, hogy ha már utazni nem is nagyon lesz lehetőségünk ezt a hét hegyet bejárjuk.
Még januárban lelkesen nekivágtunk a Fantofttal szembeni hegynek, ami mint később kiderült a Løvstakken. De hamar beláttuk, hogy az időjárási viszonyok nem kedvezőek a hegymászás szempontjából, így elnapoltuk, pontosabban "elhónapoltuk" az ilyen kis kirándulásokat.
Enyhén csúszós utak
Március közepén elérkezettnek láttuk az időt egy kis hegymászáshoz. Úticélunkul a Fløyen-t választottuk. Ez a hegy a legjobban kiépített, leglátogatottabb. Így kevésbé romantikus a felvezető út, habár a kevésbé sportosak számára ott a Fløibanen. A hegy tetején kialakított teraszról az egész városközpont belátható. A hegyről több kirándulóút is indul. Ugyan a hegy csupán 425 méter magas, de a jég miatt hosszabbnak és fárasztóbbnak tűnt a mászás.
A város felülről
A következő túrával megint viszonylag sokat voltunk kénytelenek várni, egészen május elejéig. Úgy gondoltuk, ideje újra nekifutni a Løvstakken-nek. Ezútal sikerrel is jártunk. Sziklás, ingoványos, kihalt, jelzés-nélküli (ugyanis az itt nem szokás) ösvényeken haladtunk.
Minden egyes kis csúcsra felérve úgy gondoltuk, mára ennyi elég lesz, de akkor még mindig ott volt a lehetőség, hogy feljebb és feljebb menjünk, és ennek nem tudtunk ellenállni.
Majdnem fenn vagyunk
Igaz délután fél 4 körül indultunk el, haza csak este 11 után értünk, ugyanis itt olyan 23:30 felé kezd szürkülni. A Løvstakken legmagasabb pontjáról több fjord, illetve a város szinte összes része látható. A hegy két nagyobb völgy közt fekszik.
477 méter magasan
Sajnos a kirándulást követően majdnem két hétig zuhogó eső, jégeső, és viharos szél jellemezte a bergeni időjárást. Május 27-e volt az a jeles nap, amikor pár percre feltűnt a nap, és kimerészkedtünk. A Gullstølen csúcsot szúrtuk ki, ahova még januárban igyekeztünk feljutni.
Január 23. - május 27.
A két løvstakken-i túra során elég alaposan bejártuk Bergen harmadik legmagasabb hegyét, ami az eddig látottak közül a kedvenc helyemmé is vált.
Még néhány kép
A 354 méteres csúcs
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)