Salátaboglárka

Így május közepén már itt Bergenben is szinte minden kizöldült. Elérkezettnek láttuk az időt, hogy - kicsit utána járva az itt viruló növényeknek - egy kis gyűjtögetésbe kezdjünk. Fehér, halvány lila, sárga virágcsokrokkal tértünk többször is haza.

Az egyik sárga virág maga a salátaboglárka, ami valóban salátaként ehető. A salátaboglárka 5–15 cm-es szára elheverő. Hosszú nyelű levelei szív vagy vese alakúak, kopaszok, zsírfényűek, csipkések vagy ép szélűek. A szárlevelek aljában gyakran sarjrügyek fejlődnek. Napsárga, 2–3 cm átmérőjű virágainak három–öt, ritkábban akár hét elliptikus csészelevele van. A sziromlevelek száma 8–12, keskeny elliptikusak, tompák, színük a középsárgától a sötétsárgáig változik . A virágban sok porzó- és számos termőlevél fejlődik.

Termése többnyire gömbös, kocsányos, enyhén szőrös aszmag.Virágzás előtt szedett fiatal leveleit (amelyek még nem tartalmazzák a bőrt és nyálkahártyát izgató protoanemonint) és virágait is salátának eszik. A népi gyógyászatban skorbut és krónikus bőrpanaszok ellen alkalmazták.

Mi eddig csak étkezési célokra használtuk fel: tejfölös - fekete-borsos salátaboglárka saláta.

Ecetes - fehér-borsos salátaboglárka saláta: bő vízben alaposan megmossuk a salátaboglárkát, majd csipetnyi sóval és cukorral ízesítjük. Vízzel meglocsoljuk, és egy kiskanál ecetet keverünk hozzá, majd egy kis fehér-borssal szórjuk meg.

'Hirtelen boglárka': nagyon forró wokban (rusztikus körülmények közt tárcsában) olajban megpirítunk kis sonkát, hagymával, majd hozzáadjuk az apróra vágott salátaboglárkát és nagy tűzön hirtelen megpirítjuk. Ízlés szerint sóval, lestyánnal vagy oregánóval fűszerezzük. Főtt rizzsel tálaljuk.