Norvégia "magyarszemmel": június 2011

Nem meglepő, hogy a szemeszter végi vizsgák is sajátosan norvég módra zajlanak. A jogi kar épülete nem mondható kicsinek, vagy alkalmatlannak, mégis a vizsgák nem ott "kerülnek megrendezésre". Amikor a fülembe jutott, hogy templomban volt az egyik vizsga, gondoltam ez csak valami vicc lehet, de nem. Az első vizsgám (American law) valóban egy evangélikus templomban volt. A vizsgázást itt nagyon komolyan veszik, mondanom se kell. A vizsga előtt 40 perccel meg kell jelenni, amit persze a vizsgázók fele nem vesz komolyan. Szakaszosan átnézik az asztalon hagyott, és engedélyezett dolgokat, mint étel, ital, tollak, és szótárak. A szótárban nem lehet csak norvég vagy angol bejegyzés, de az se kötődhet a vizsgatárgyához, ami mókás tekintve, hogy a vizsgafelügyelőknek lövése sincs semelyik anyagról. Emellett mindenki kap egy kedves tájékoztat a szabályokról, mint például, hogy a vizsga kezdetétől számított fél óra elteltével lehet mosdóba menni, ahova az idős mamikák kísérik ki a diákot, és ezen idő alatt csak angol és norvég nyelven lehet kommunikálni stb. 4 órán keresztül lehet a nagyon tudományos indigós papírra írkálni. A vizsga végén külön kell válogatni a fehér, a zöld, és a sárga pakkot, amiből a sárga a vizsgázót illeti. Ez a bebiztosított rendszer persze több sebből vérzik, elég csak arra gondolnunk, hogy már a zöld másolaton se látszik szinte semmi, hát mi látszana a sárgán stb.

Az eredményekre persze egy hónapot kell várni, de ahogy itt megszokhattuk nyugodtan számolhatunk kettővel.

Fejlemények: megjött az eredmény A =excellent Legal philosphy, C=good American law. És meglepő módon már másnap postán is megérkezett az értesítés.

Bergen városközpontját hét hegy fogja körül, az Ulriken, a Fløyen, a Damsgårdsfjellet, a Løvstakken, a Lyderhorn, a Sandviksfjellet, a Blåmanen, a Rundemannen és az Askøyfjellet. Többször is elmerengtünk rajta, miért pont hét, a válasz tipikusan norvég, mert ez egy mitikus szám és jól hangzik. Valóban több hegy ugyanahhoz a vonulathoz tartozik, ugyanazon masszív része.
De sebaj, elhatároztunk, hogy ha már utazni nem is nagyon lesz lehetőségünk ezt a hét hegyet bejárjuk.
Még januárban lelkesen nekivágtunk a Fantofttal szembeni hegynek, ami mint később kiderült a Løvstakken. De hamar beláttuk, hogy az időjárási viszonyok nem kedvezőek a hegymászás szempontjából, így elnapoltuk, pontosabban "elhónapoltuk" az ilyen kis kirándulásokat.

Enyhén csúszós utak

Március közepén elérkezettnek láttuk az időt egy kis hegymászáshoz. Úticélunkul a Fløyen-t választottuk. Ez a hegy a legjobban kiépített, leglátogatottabb. Így kevésbé romantikus a felvezető út, habár a kevésbé sportosak számára ott a Fløibanen. A hegy tetején kialakított teraszról az egész városközpont belátható. A hegyről több kirándulóút is indul. Ugyan a hegy csupán 425 méter magas, de a jég miatt hosszabbnak és fárasztóbbnak tűnt a mászás.

A város felülről

A következő túrával megint viszonylag sokat voltunk kénytelenek várni, egészen május elejéig. Úgy gondoltuk, ideje újra nekifutni a Løvstakken-nek. Ezútal sikerrel is jártunk. Sziklás, ingoványos, kihalt, jelzés-nélküli (ugyanis az itt nem szokás) ösvényeken haladtunk.

Minden egyes kis csúcsra felérve úgy gondoltuk, mára ennyi elég lesz, de akkor még mindig ott volt a lehetőség, hogy feljebb és feljebb menjünk, és ennek nem tudtunk ellenállni.

Majdnem fenn vagyunk

Igaz délután fél 4 körül indultunk el, haza csak este 11 után értünk, ugyanis itt olyan 23:30 felé kezd szürkülni. A Løvstakken legmagasabb pontjáról több fjord, illetve a város szinte összes része látható. A hegy két nagyobb völgy közt fekszik.

477 méter magasan

Sajnos a kirándulást követően majdnem két hétig zuhogó eső, jégeső, és viharos szél jellemezte a bergeni időjárást. Május 27-e volt az a jeles nap, amikor pár percre feltűnt a nap, és kimerészkedtünk. A Gullstølen csúcsot szúrtuk ki, ahova még januárban igyekeztünk feljutni.