'Derűlátás'

Még jó egy hónapja kaptunk otthoni pritamin paprikát, és mivel hiányoltuk a zöldet a lakásból, ezért úgy döntöttünk elvetjük a magokat. Miért ne? Igazából eredményre nem is számítottunk. Földet az erdőből hoztunk, és joghurtos dobozkákba ültettünk. Meglepő módon nem is kellett olyan sokat várnunk, és megjelentek az első kis zöld hajtások.

 Kaliforniai paprika palántáink

A mai napunk fénypontja kétségtelenül az volt, amikor felfedeztük, hogy a már szétültetett palánták némelyike a negyedik levelét bontja.

Az egyik kis "szorgalmas"

'Derűlátás'

Valami jó, valami szép...hát legyen annyi, hogy ma nagyon szépen sütött a nap és a Bybanen sem robbant le alattunk.

Byparken napsütéses időben (így azért sokkal szebb)

'Derűlátás'

 Esti koncert

Ma is volt valami jó...
Meghallgattuk a Konono No1 együttest élőben, ingyen. Ez nem azért jó, mert hallhattuk őket, hanem mert nem adtunk ki pénzt, amit később megbántunk volna...
Egyik kedves ismerősünk szerint csak a harmadik sörig volt unalmas, utána kezdett élvezhető lenni. Mi nem ittunk, ezért csak a "staff"-os ingyenjegynek örülünk.

'Derűlátás'

A Fantoft Klubban önkénteskedünk, nem kapunk fizetést, de legalább elütjük az időt, és néha csurran-cseppen ez-az. Szóval ma lett volna az első hivatalos shift leader estém. Délután egyeztettem azzal, aki a beosztásért felel. Nem, annyira könnyű dolog ez a shift leaderkedés, zárás előtt és után is rengeteg teendőt jelent. Megjelentem a megbeszélt időpontban, amikor is egy újabb kedves kiírás fogadott, miszerint ma este a klub nem nyit ki, sorry. A dolog jó oldala, hogy nem kell hajnalig ott poshadni és korán lefekhetek. Hát, nem jó?

A bárpult "roham" előtt

'Derűlátás'

Dacára a rengeteg minket érő negatív hatásnak úgy döntöttem, egy új "rovatot" indítok a blogon. Nem kell semmi különlegesre gondolni. Csupán minden nap megosztunk egy vicces, furcsa, de mindenképp pozitív dolgot, ami az nap történt velünk. Remélve, hogy a bizakodó hozzáállás hosszútávon csak javunkra válik, már meg kell mondjam nem lesz könnyű.

    Pár napja kint virít a Bybanen megállóban a norvég, majd később persze angol nyelven is közzétett tájékoztató, miszerint bizonyos állomások között, busszal lehet csak közlekedni március 23. és április 3. között. Egy kissé elnagyolt térképen két buszmegálló is meg van jelölve, ahonnan a Fantoftnál lakók bejuthatnak a városba. Nem lepődtem meg, hogy a Bybanen-nel ismét gondok vannak, így előre felkészültem. Jóval előbb elindultam az egyetemre, nehogy a megváltozott közlekedési helyzet miatt elkéssek. Ahogy a megálló felé haladtam csodás dolgot láttam. Egy eredeti, hamisitatlan Bybanent, ahogy szépen besiklik a megállóba. És igen, nemcsak, hogy járt ma a Bybanen , de még egy másik papírt is kiraktak, amin már a 24.-e van feltüntetve.

 Utazás a bergeni "csodajárgánnyal"

Étkezési szokásainkról

   Azzal mindenki tisztában van, hogy egynéhány élelmiszer kivételével itt minden jóval drágább, mint odahaza.
De azt nem biztos, hogy mindenki tudja, hogy a fejlett jóléti világban is ugyanazzal a selejtes élelmiszerrel tömik a népet és nem a gyorséttermekre gondolok. Tudom, tudom a globalizáció... Egy több mint 10 éve itt élő barátunk mesélte, hogy volt valamiféle halvány próbálkozás pár éve arra nézvést, hogy friss, bio, akár még olcsóbban hozzá is férhető élelmiszert árusító üzletek nyíljanak,de a norvégok érdektelensége folytán az elgondolás hamvába halt. Azt hiszem ezek után nem meglepő, hogy Bergenben hozzávetőleg 6-7 üzletlánc működik, és mindegyikben ugyanazon termékekkel találkozhatunk. Az áruk minősége kapcsán elég megemlítenem a "tesco-gazdaságos" kulcsszót és többet nem is kell mondjak. A Rema 1000 nevezetű üzletlánc "tescós" termékcsoportja a Landlord névre hallgat, a Rimi üzletlánc a First price-ra esküszik, míg a Meny az Euroshopper hazája. Ezt a hármat csupán azért emeltem ki, mert mi főként ezen üzleteket látogatjuk.

 Egy nagy bevásárlás eredménye, mintegy 155 NOK értékben

    Természetesen mivel még nem dúskálunk a munka lehetőségekben, ezért egy dolgon tudunk spórolni, és ez az élelmiszer. A hetek során profik lettünk az akciók, árleszállítások, és koronás különbségek felfedezésében és kiaknázásában. Az első héten még mit sem sejtve a ránk váró "borzalmakról', nyugodt szívvel vásároltunk a halpiacon. Így az első héten friss halból és kagylóból készítettünk vacsorát. Persze hamar kiderült, hogy egy ilyen fényűző fogás legfeljebb ünnepnapokon vagy 1-2 heti spórolás után vár ránk megint.

A fekete kagylós, tengeri halas vacsora krumplival

    El se tudom képzelni mihez kezdenénk, ha nem egy jó adag Pick szalámival és egyéb hazai csemegével bocsátottak volna utunkra. Még mindig félve őrzött kincs a szalámi, a Tibi csoki, a füstölt hús és a fűszerek. 

Ugyanakkor jó oldala is van, hogy viszonylag kevés alapanyaggal kell boldogulnunk. Egy kis otthoni segítséget követően mára elmondhatjuk, hogy igazi mesterszakácsok lettünk. Már ami a vízzel és liszttel főzést illeti...

 Palacsinta tojás, és tej nélkül

de persze az otthoni fűszerek nélkül jóval egyhangúbbak lennének a "fogások". A körülményekhez képest igyekszünk változatosan étkezni. Habár az otthoni mennyiségek drasztikus csökkenéséhez csak idővel szoktunk hozzá, vagyis csak próbálunk. Azért van néhány "húsmentes-diétás-magas cukortartamú" kedvencünk (amit hazaérve, félévig szinte biztos nem fogunk enni).

Nyuszikaja á la Poci - upgraded verzió

Új értelmet nyert a 'mogyorós-ujjacska' fogalma

Egyetemi intéznivalók

   Kint létünk elsődlegesen egyetemi tanulmányaimhoz kapcsolódik. Így esedékes, hogy az egyetemet érintő kérdésekről is értekezzünk egy cseppet.

  Már az első napon megrendeltem a Studentsentreben a diákigazolványomat, ami nélkül szinte lehetetlen bármit is csinálni és nem csak átvitt értelemben. Ugyanis diákigazolvány nélkül a Studentsentreben az ember még a mosdóba se jut be. A megrendelőlap kitöltésekor közölték, hogy a kártya 4 nap múlva kész, de csak a semester card-dal tudom majd felvenni. Mi sem egyszerűbb gondoltam én, másnap siettünk, hogy megrendelhessem a semester card-ot. Ez már nem volt ennyire könnyű, mert itt nem szeretnek sokat dolgozni, így ügyfélfogadási idő szerdán 13-ig van. A második próbálkozás meghozta gyümölcsét, nyitva volt a hivatal és viszonylag gyorsan sorra is kerültem. Bejelentkeztem az itteni Neptun rendszerbe, felvettem az óráimat és a vizsgákat is. Ezt követően megnyugtattak, hogy minden rendben és előreláthatólag 1 hét múlva postán megkapom a semester card-ot. Bizakodva vártam a card megérkezését, nem meglepő, hogy hiába. Mikor úgy láttam ideje lépni, bementem a Tanulmányi hivatalba. Érdeklődtem, hogy mi lehet az oka, hogy nem érkezett meg a várt papír? Ezután pár percre eltűnt az ügyintéző, majd kinyomtatott egy sárgás lapot, és odaadta, hogy ez az. És igen, arra kell várni egy hetet, amit lényegében 2 perc alatt "elő tudnak állítani"! Így mint egy két hét után sikerült kézhez kapni a diákigazolványt, és végre a mosdó csodás földjére is beléphettünk. Egy szó mint száz: itt bármiféle elintéznivaló komoly fejfájást okoz.

Az említett kártyák

   Köztudott, hogy a  magyar egyetemisták nem rajonganak a tanulmányi hivatalokért, de meg kell hogy nyugtassak mindenkit, hogy itt kint sincsenek a helyzet magaslatán az ügyintézők, sőt...

A munka

A norvégok nem szeretnek dolgozni.

Ez nem akkora baj, mert legalább keveset dolgoznak, így nem annyira látszik, hogy nem is tudnak dolgozni. Ez az állítás a társadalomnak nem csak egy elszigetelt részére igaz. Az adminisztrátorok nem ismerik a hivatali ügymenetet, a tömegközlekedési ellenőr nem tudja az utazási szabályozásokat és a takarítónak nem tűnik fel, ha a takarítás után koszos marad a padló.

Részemről a takarítók világába látok bele kicsit jobban (a többi csak bosszúságot okoz). Amikor elkezdtem dolgozni (a diákszálló klubbját takarítom ugyebár), nagyjából egy órás "betanítás" során elmagyarázta a helyi takarítószolgálat feje, hogy hogyan is kell "professional" módon takarítani. Az egy óra végén teljesen megsemmisülve úgy éreztem, hogy mérnökdiplomával a zsebemben sem biztos, hogy képes leszek ennyi szabálynak, előírásnak, fittyfenének megfelelni. Ezután jött a gyakorlati képzés. Merthogy felmosni nem ám csak úgy parasztosan szokás... Valamiért itt elfelejtették a jó öreg felmosót és a mágikus "mikrofiber" bűvöletében élnek. Ami jó. A parkettás nagyszobára, hetente kétszer. Nem 300 nigériai, kazak és orosz egyetemista pénteki bulija után többszáz négyzetméter linóleumra... Szóval a Főnők megmutatta hogyan is kell felmosni. A kulcsszó: "dancing with the mop" azaz lendületes, folyamatos mozdulatokkal minimális erőfeszítéssel használni az eszközt - ez az első amit megtanítanak. Szerintük ez gyors és hatékony. Tényleg gyors. Ugyanakkor a Főnök 25 éves (sokszor elmondta, azért tudom) takarítói tapasztalata nem volt elég ahhoz, hogy észrevegye, hogy ahol felmosott - hogy megmutassa, hogyan kell - koszos maradt. Szóval megtanultam, hogyan kell "dancing with the mop". De ha nem lát senki, suttyomban inkább dolgozok a táncolás helyett. Így legalább többé-kevésbé ér valamit a nagyszerű mikroszálas csoda. Ha lenne egy rendes felmosórongyom csodákat tudnék tenni - talán még tiszta is lenne a padló (bár mivel valószínűleg soha nem volt rendesen feltakarítva, a linóleum azt hiszem átlépte azt a kritikus dzsuvafaktort, ahonnan már nem lehet megmenteni).
De természetesen itt fontosabb az, hogy professional legyél, mint hogy tiszta legyen a padló. Nem baj, ilyen fizetésért takarítok én sípolós gumikacsával is törlőrongy helyett, ha nekik ez a heppjük és nem zavarja őket a kosz (bár amióta takarítok egy kicsit minden alkalommal tisztább lesz a padló - talán egy 400 év alatt le is érnék a linóleum eredeti színéig...)

Mondjuk lehet, hogy nem szóltak nekik, hogy milyen az amikor valami tiszta. De erről és a csillivili skandináviáról szóló sztereotípiáink epikus összeomlásáról legközelebb.

Tájékoztató a játék állásáról

Szép lassan a tervek, ötletek beérnek, és ezzel párhuzamosan lassan hozzánk is ideérnek. Sok visszajelzést kaptunk barátoktól, ismerősöktől, a családtól. Mindenki gondolkozik, mi vicceset, hasznosat küldhetne, arról nem is beszélve, hogy milyen sokan vágynak egy rénszarvasra, ami jól mutatna a kertjükben. Egy szó, mint száz mindenkit biztatunk, hogy küldjön valamit. Itt a rideg északon pár kedves sor is, igencsak megörvendezteti az embert. A nyereményjáték leírásban ugyan nem szerepelt, de gyorsasági különdíjat is kiosztunk, ami értelemszerűen már gazdára talált ( legalábbis papíron, addig amíg haza nem megyünk ).  Még egy apróság, senki ne feledkezzen meg a jeligéről! 

Továbbra is lelkesen és izgatottan nyitjuk ki apró levelesládánkat...