2011. február 22., kedd

Fantoft Studentboliger II.

Több mint egy hónapja vagyunk már kint. Így egyre inkább kezdett nehézkessé válni a csapban mosás, ezért rászántuk magunkat, hogy megtekintsük, netalán igénybe is vegyük a mosodát. Hivatalosan két mosoda áll a lakók rendelkezésére, egy a D blokkban és egy a G blokk pincéjében. Ebből természetesen az egyik nem létez, míg a másikban a gépek felén virít a kis cetli:  : Out of order!. A mosógép egy nagyon tudományos kártya lehúzásával aktiválható, ami egyben fizetőeszközként is funkcionál. Nem meglepő, hogy sem mosópor, sem olyan földi hívság, mint az öblítő nem képezi részét a mosásért fizetendő összegnek. Tehát mindent magadnak kell biztosítani, külön pénzért szárítóba is lehet rakni a ruhákat, sőt még külön szárítót és vasalót is lehet bérelni. A tarifák még nem tisztázottak, de amint megérkezik a következő havi számlánk a mosás árára is fény derül.


A mosoda és a heroikus küzdelem az ágytakaróval

Már egy félmondatban utaltam a közös konyhákra, nos a héten meglátogatunk egyet, hogy használjuk a sütőt, ami nálunk nem lelhető fel. Mondanom sem kell a közös konyha rendbetartására szigorú szabályok vonatkoznak, amik egy füzetből kitépett lapon manifesztálódnak, ami a hűtőre van kiragasztva. Ezen szabályok nem örök érvényűek, bárki bármikor újat léptethet életbe és helyezhet hatályon kívül egy meglévőt. Minden héten más felel a konyháért. A konyha igen jól felszerelt mind eszközök, mind alapanyagok szempontjából, igaz ha kifogy a kávé az emeleten lakóknak kell saját pénzből feltölteni. A tisztaság kérdését jobb nem firtatni ehelyütt...


A közös konyha

Egy két érdekességet még muszáj leírnom. Ugyebár a bútorzat egy részét az első lakhelyről szállítottuk át, és gondoltam ideje felvetni a kérdést, hogy a szakadt foltos kék matrac helyett nem kaphatnánk-e egy másikat.
 Ez egy elhamarkodott gondolat volt...Az első válasz amit kaptunk az volt, hogy ezt dobjuk ki és akkor majd kapunk egy másikat. Már megérkezésünkkor is rengeteg ágy, fotel, asztal és számtalan kék matrac hevert a kollégium előtt és a konténerekben. Mint az később kiderült, amikor új lakók érkeznek ezeket kidobálják (megjegyzem a legtöbbnek semmi baja). Tehát örülhetünk, hogy a fenti lakban még voltak és hogy megmenthettük őket. Ugyanis amellett, hogy a bútorzatot minimum félévente kidobják, a régit nem pótolják újjal. A kidobolt holmik látványa nem csupán egy múló tünemény ezen a vidéken.

A képek magukért beszélnek...

2011. február 17., csütörtök

Egy kis ízelítő a norvég filmvilágból

Gyulának sok szeretettel...

Egy esős, netalán jégesős délután az ember nem szívesen megy bárhova, inkább megnéz egy filmet a melegben. Mi is így tettünk és választásunk egy norvég filmsikerre esett. A címe a Trollvadász. Norvég ál-dokumentarista filmről van szó. Az alapkoncepció, hogy három voldai egyetemista furcsa medve illetve egyéb állat támadásról szóló hírekre lesz figyelmes. Dokumentumfilmet akarnak csinálni a rejtélyes ügyek kapcsán, és egy állítólagos orvvadász nyomába erednek. Ahogy az lenni szokott egy hatalmas összeesküvés áll az egész mögött. Az orvvadász ugyanis nem is orvvadász, hanem az egyetlen ember, aki képes megölni a trollokat, akik létezését a kormány ügyesen titkolja. A jellemfejlődéssel nem sokat bajlódtak az írók, igaz ez nem egy dráma, de mégis, eléggé megmagyarázhatatlan Hans(a trollvadász) pálfordulása, aki zord,titokzatos férfiból, kezes báránnyá és kedves, mesélős bácsivá változik egyik pillanatról a másikra. Viszonylag hamar rengeteg dolgot megtudunk a trollokról, többek között, hogy két fő fajtájuk létezik, hogy egy fejjel születnek és a többi fejük csak később alakul ki, hogy a kedvenc csemegéjük a beton egy kis szénnel, illetve hogy a trollkoncentrátum elfedi az ember szagot és ezáltal megóv a fenevadaktól. Emellett a keresztényeket óva inti Hans, mert őket minden troll könnyen kiszagolja. Azonban megpróbálom nem lelőni a film poénját, - ha esetleg valaki kedvet kapna hozzá, hogy megnézze. Az elején nem igazán tudtuk eldönteni, hogy most ez egy ijesztőnek szánt, illetőleg komolyan gondolt szörnyes horror vagy inkább egy rossz vígjáték Amennyiben a Trollvadász az első ilyen jellegű filmes élménye az embernek, még akár egyedinek, formabontónak is találhatja. De sajnos mindenki hallott már a The Blair Witch project című filmről, amit 11 éve készítettek Amerikában. Az amerikai film megmarad a realitások talaján, míg a trollvadász a valóságtól erősen elrugaszkodott. A két film nem csak stílusában (kézikamerás felvételek, a zene és a jelmezek hiánya), de még történetében is szinte ugyanaz. A norvég verzió egy plusz karakterrel dolgozik, ugyanakkor a rejtélyes élőlények megmutatása teljesen lerombolja a film dokumentarista, realista jellegét.


Az amerikai filmben a misztikum és a realitás hihető egyvelégével találkozunk.  A norvég filmkritikusok a film egyetlen gyenge pontjaként csupán egy náluk ismert színész mellékszerepben való felbukkanását tekintik. A norvégok legnagyobb export filmsikerüket látják a filmben,és örömmel jegyzik meg, hogy ez a korszak újító film esetleg a norvég filmipar fellendülését is elősegítheti. Emellett a norvég közönség számára felüdülést jelent a belterjes drámák után, a  folklórt (skandiáv hiedelmek és népmesék) és modern technikát ötvöző mű. Igyekszem a filmről pozitívat is írni: a  képek nagyon szépek a filmben, jó megoldásokkal is találkozhatunk például, amikor az operatőr cserét követően a képminősége is megváltozik, emellett a film trailer nagyon jól van összevágva. Mindazonáltal érdekes hogy mennyire nagy sikert várnak egy olyan filmtől, ami egy az egyben egy 11 évvel készült amerikai film átirata. Amit még érdemesnek tartok megemlíteni, hogy az amerikai beharagozó a filmnek, meglepően mély jelentést és üzenetet tulajdonít, a kormányt, akik rejtegetik és lemészárolják a trollokat a nácikkal azonosítják, míg a trollokat - hivatkozva ábrázolásukra a filmben - a zsidókkal. A novégok  egy erőteljes társadalomkritikát vélnek felfedezni a filmben. Összességében egy jó elgondolás, de mégis csak egy gyenge utánzat a film.


Ui.: Végezetül egy kis olvasnivaló, hogy más forrásból is értesüljünk a trollokról.

Askeladden, aki túljárt egy troll eszén

Élt egyszer egy öregember, annak volt három fia. Olyan szegényen tengették életüket, hogy alig jutott a mindennapi betevőre, a három fiúnál nagyobb semmirekellőt pedig nem hordott még hátán a föld. A tanya mögött volt egy kis erdejük, és az apa kérlelte fiait, ugyan mennének ki fát vágni az erdőbe, hátha így törleszthetnek valamicskét az összegyűlt adósságból.
Addig-addig nógatta őket, míg végül ráálltak. Elsőnek a legidősebb indult az erdőbe. Mikor már éppen nekifogott volna, hogy egy zuzmós fenyőt kivágjon, egy hatalmas troll termett előtte.
- Ne merészelj fát vágni az én erdőmben, ha kedves az életed! - fenyegetőzött a troll.
A fiúnak sem kellett kétszer mondani, eldobta a fejszét és futott, ahogy csak bírt. Kifogyott a szuszból is mire hazaért, alig maradt ereje elmesélni, mi történt. Az apja igencsak dühös lett:
- Micsoda anyámasszony katonája vagy! - mondta az apja. - Engem bezzeg sosem ijesztettek el a trollok fiatalkoromban.
Másnap a középső fiún volt a sor, de ő sem járt nagyobb szerencsével fivérénél. Éppen hogy csak belevágta fejszéjét a fába, megjelent a troll:
- Ne merészelj fát vágni az én erdőmben, ha kedves az életed!
A fiú rá sem mert nézni a trollra, eldobta a fejszét és futott hazáig, ahogy a bátyja, tán még gyorsabban is. Amikor hazaért, nagyon mérges lett az apja:
- Micsoda anyámasszony katonája vagy te is! Engem bezzeg sohasem ijesztettek el a trollok fiatalkoromban.
A harmadik nap aztán a legkisebb fiú, Askeladden akart szerencsét próbálni.
- Majd épp neked sikerül - gúnyolódott a két idősebbik -, aki soha még a ház küszöbét sem lépted át.
Askeladden ügyet sem vetett rájuk, hanem kérte édesanyját, töltse meg a tarisznyáját bőségesen. Az anyja nemigen tudott mit adni, ezért nekiállt, hogy friss sajtot készítsen, azt tette Askeladden a tarisznyába, és így indult útnak. Még jóformán hozzá sem fogott a favágáshoz, máris előtte termett a troll, és így szólt:
- Ne merészelj fát vágni az erdőmben, ha kedves az életed!
De a fiú sem volt rest, előkapta a tarisznyáját, kivette a sajtot, és olyan erősen szorította, hogy csak úgy folyt belőle a savó.
- Elhallgass - kiáltotta oda a trollnak -, különben téged is úgy kifacsarlak, mint a vizet ebből a fehér kőből.
- Irgalmazz szegény fejemnek - rimánkodott a troll -, kíméld meg az életemet, inkább segítek neked fát vágni.
Ezzel aztán a fiú megkegyelmezett neki, a troll pedig szorgalmasan vágta a fát. Több tucatot fel is aprítottak napnyugtáig. Már kezdett esteledni, amikor így szólt a troll:
- Jobban jársz, ha velem jössz, hiszen közelebb van, mintha hazamennél.
Ment is vele a fiú, és amikor hazaértek, a troll nekilátott tüzet rakni, Askeladden pedig vízért indult, hogy feltegyék a kását főni. Igen ám, de két olyan hatalmas vaslábast talált, hogy mozdítani se bírta őket, így hát azt mondta a trollnak:
- Én ugyan nem bajlódom ezzel a két kis gyűszűvel, hozom inkább az egész kutat.
- Jaj, csak azt ne! - rémült meg a troll. - Mi lesz velem kút nélkül? Megyek én vízért, ha te addig tüzet gyújtasz. Miután visszatért a vízzel, főztek egy jókora adag zabkását.
- Nekem ugyan egyre megy - mondta a fiú -, de akár versenyezhetünk is, melyikünk bír többet enni.
- Nem bánom - felelte a troll, mert azt gondolta, ebben aztán igazán verhetetlen.
Rögvest asztalhoz is ültek, közben a fiú lopva maga elé kötötte a bőrtarisznyát, és jóval többet kanalazott bele, mint amennyit megevett.
Amikor megtelt a tarisznya, előkapta zsebkését és végighasította a tarisznya oldalát. A troll ránézett, de egy szót sem szólt. Már jó ideje tömték magukba a kását, amikor a troll letette a kanalat:
- Én bizony már egy falatot sem bírok enni.
- Nem hagyhatod abba most - felelte a fiú -, én még félig sem laktam jól. Tégy úgy, ahogy én tettem, vágjál lukat a hasadba, aztán ehetsz, amennyit csak kedved tartja.
- Aztán nem fáj az rettenetesen?
- Ugyan, semmiség az egész.
A troll megfogadta a fiú tanácsát, és sejthetjük, milyen csúfos véget ért.
Askeladden pedig összeszedett minden aranyat és ezüstöt, amit csak talált a hegy belsejében, és hazavitte magával, ebből aztán vígan éltek, míg meg nem haltak.

2011. február 13., vasárnap

A munkakeresés és a vajdasági körte

Az volt a terv, hogy Norvégiába érve rögtön munkát vállalunk, így a norvég fizetéssel kibírjuk a norvég árszínvonalat, talán még haza is viszünk... Hát, erről a norvégok máshogy gondolták. Elvileg ebben az országban a legjobb a munkaügyi szolgálat. Elvileg. Gyakorlatilag a munkaügyi központ nem tesz érted semmit, van egy honlapjuk (ami nem sok mindenre jó),  aztán csókolom. Ha munkát akarsz, járod a várost a CV-kkel és talán lesz valami. Mivel itt a turistaszezonban, vagyis áprilisban indul az élet, elég elkeserítő volt az első két hét. Mivel nem tudunk norvégul, a takarításon és mosogatáson kívül nem igazán állnak szóba velünk. Ez persze nem meglepő, nem akartam én a Statoil vezérigazgatója lenni, de még a takarításhoz is húzzák a szájukat, hogy csak angolul beszélünk. Persze így a mérnökdiplomám is sokat ér.
Már komolyan kezdtünk aggódni a februári számlák miatt, amikor megsegített minket a JóIsten. Meg a pálinka. A kollégiumban péntekenként buli van (milyen meglepő). Eddig nem mentünk le, de elhatároztuk hogy legalább egy ötpercre lenézünk, csakhogy lássák az arcunkat. Végülis reggel hét körül keveredtünk haza, de nem ez a lényeg (majd azért erről is lesz egyszer szó). Sikerült összeismerkedni a klubb vezetőjével. Illetve őt összeismertetni a vajdasági körtepálinkával. Eme ismertség olyan jól sikerült, hogy ő elhagyta minden értéktárgyát hazafelé a taxiban, én viszont kaptam egy takarítói részmunkát a klubban... (később meglett mindene, de azóta is örül, hogy már nincs több pálinkánk). Nem sok a munka, de épp elég a számlák kifizetésére, meg hogy áprilisig életben maradjunk. Az evésről lassan leszokunk, ebben segít minket a 150 Ft-os tojás (neeem, nem a házi, a legolcsóbb kerül ennyibe), meg a pénztelenség. Mindenesetre, azt hiszem feltalálom a norvég diétát.
Szóval aki tud munkát Bergenben egy vállalkozó kedvű és legkevésbé sem válogatós fiatal vegyészmérnöknek, az kérem ne fogja vissza magát.Sajnos a "kapcsolati tőkénk" elfogyott az ominózus este, pedig kiszámoltam, hogy ha fél liter=félállás, akkor 1 liter=egész állás. Úgyhogy a nyereményjátékban a pálinkáért plusz pont jár. (Azért plusz 10, ha kitalálja valaki, hogy hogy lehet egy borítékba, a levél mellé pálinkát csúsztatni.)
A munka által új szögek nyíltak a norvégokra való rálátásunkban. Érdekes népek ezek. De erről egy másik alkalommal...


Vegard, a megmentőnk. A jobb alsó sarokban az ő elveszejtője...

2011. február 9., szerda

Stavkirche - kiruccanás

Úgy gondoltam, itt az ideje, hogy valami szép illetve pozitív dologról is meséljünk. Pár hete nekivágtunk, hogy megkeressük a híres Stavkirchét. A stav, stave dongát jelent. A középkori donga templomok fából készültek. A legtöbb, szám szerint 28 Stave church Norvégiában maradt fenn - kutatások alapján feltételezik, hogy megközelítőleg 2000 ilyen templom állt Norvégia területén -, emellett még találkozhatunk ilyen templomokkal Svédországban, Lengyelországban vagy akár az Egyesült Államokban is. Eredetük a viking időkig nyúlik vissza. Két típust különböztetnek meg, az egy (templom)hajós, illetve az emelt tetejű templomot. Tőlünk 5 percre található a Fantoft Stavkirke, ami eredetileg a Sognefjord közelében lévő Sogn falucskában állt.

 1883 előtt

Az 1150 körül épült templomot Fredrik Georg Gade konzul megvásárolta, és 1883-ban darabokra bontva átvitette mostani helyére a Fantoft közelébe, ezzel védve meg a templomot a rongálásoktól és a vandalizmustól. A jó szándék ellenére a  kilencvenes években a templomot felgyújtották, és a renoválási munkákkal csak 1997-re végeztek. Mára a templomot drótkerítés illetve kamera védi, és csak május 15 és szeptember 15 között lehet belülről is megtekinteni.



 A havas Stavkirke 
 
Mostani helyén és mostani formájában

2011. február 6., vasárnap

H blokk, 1. emelet 185.

A bürokrácia szélmalmaival megbirkózva sikerült biztosítanunk a többé-kevésbé állandó internetet összeköttetést a világgal. Ezt követően egy nyugodt, ám de csodálkozó hangvételű levelet írtunk a SIB-nek, a szervezetnek, amely a bergeni szállásokat intézi. Udvariasan vázoltuk, hogy mit is találtunk a számunkra biztosított szálláson, és illendően érdeklődtünk, hogy ez az az állapot, amivel itt normális esetben találkoznunk kell. Képeket is mellékeltünk a levélhez. Alig telt el pár perc, máris kopogtattok kisajtónkon, egy kedves fekete fiatalembert érdeklődött, hogy megnézhetné-e a lakást. Megmutattuk neki a kérdéses részleteket, ő elment, hogy tájékoztassa a vezetőséget., nem sokkal később, hívattak minket. Sűrű elnézések közepette felajánlottak egy másik lakást az 1. emeleten. Még az nap át is költöztünk, amire szükségünk volt, lecipeltük a 8. emeleti lakból. Többek között a fenti hűtőt kicseréltük a lentivel,  illetve a nappali bútorzatát is lehoztuk.



Előtte, utána

Mint kiderült ez a lakás már az updated kategóriába tartozik. Lényeges különbség, ami elsőre szemet szúr, hogy a falak viszonylag frissen mázoltak, illetve a fenyőfabútorzat is le van festve, emellett a szobák beosztása is előnyösebb pl.: két bejárat van, de persze csak az egyikhez van kulcs...
De azért, ahogy a képek is mutatják, kezdjük belakni, otthonosabbá tenni jelenlegi otthonunkat.
 A bejárat, függönyös szekrény megoldással

A hálószoba, a képen nem látszik, de egy kengyelszíj tartja egybe az ágyat

A nappali, csak az asztal volt itt eredetileg

A konyha, természetesen sütő nélkül




2011. február 3., csütörtök

Kedves Otthonmaradottak!

Immáron harmadik hete vagyunk a messzi északon, és megállapítottuk: a hal jó, csak az a kérdés, hogy mire? Reméljük mi legalább annyira hiányzunk az otthoniaknak, mint nekünk a csülkös bableves. Így hát beindult az eszünk kereke és a következőt adta ki:
 Képeslapküldésre készülődve felötlött bennünk, hogy nem is olyan lehetetlen egy levelet eljuttatni innen haza, vagy éppen otthonról ide. Aztán felrémlett bennünk, hogy egy borítékba sok hasznos dolgot bele lehet csúsztatni a levél mellé. Tehát:

NYEREMÉNYJÁTÉK

Aki nekünk levelet küld, automatikusan benevez a játékra. A nyertesek azok közül kerülnek ki, akik a legmegörvendeztetőbb dolgokat csúsztatják a borítékba. Vigyázat, a postán lemérik a borítékot, az egyszerű levél egy fél sör ára csupán, de ahogy sokasodnak a pikkszalámi szeletek rohamosan drágul a küldemény. (hogy senkit ne érjen meglepetés: 
http://posta.hu/kepek/upload/2011-01/2011%20tarifatabla%20HU7-jav.pdf )
A nyertesek között nagyonhivatalosközjegyzőhitelesítette sorsolás folyamán értékes ajándékokat sorsolunk ki. Rénszarvaskolbászt, rénszarvascsizmát, rénszarvast, ilyesmit.
Az esélyegyenlőség jegyében több kategóriát hirdetünk meg. Úgymint: élelmiszer, egyéb, illetve nagyobb csomag (vigyázat, ez utóbbit csak a legelszántabbaknak ajánljuk, valamint azoknak akik el tudnak tartani a kiskertben egy rénszarvast :) A verseny során díjazzuk a kreativitást, a humort illetve a praktikumot. A sorsolások hivatalos rendje a "pofára" szabványhoz igazodik, vagyis ha tetszik egy küldemény felírjuk a kéménybe, és megy a kolbász a zacsiba. Ennek megfelelően akárhány levéllel ér (és kívánatos) nevezni.

A küldeményeket várjuk:

5075 Bergen, Norway,
Fantoft Studentboliger
Postboks 1020
"Minket meg lehet vesztegetni" 
jeligére

A verseny állásáról folyamatosan beszámolunk ezen a fórumon.
Záradék: aki halat küld, az a versenyből kizáratik.


Update: ez nem vicc. Na jó, a rénszarvasnyeremény talán, de a többi nem. Tényleg viszünk ajit a nyerteseknek.

2011. február 2., szerda

Fantoft Studentboliger I.

Térjünk át az épületkomplexumra magára, és részépületeire. Kezdjük talán egy kis összehasonlítással - persze, tudjuk csúnya dolog ez az összehasonlítgatás, de segít. Tehát amikor először megpillantottuk a Fantoft Studentbiloger kollégiumot, a budapesti Havanna lakótelep jutott az eszünkbe, és talán nem is csoda.
Fantoft és a Havanna lakótelep 

Első ránézésre valljuk be nincs sok különbség. A panelház (röviden panel) előregyártott vasbeton elemekből készült lakótömb. A volt keleti blokk államaiban a legelterjedtebb, de a Föld számos országában próbálták a 20.század nagy világháborúi után kialakult lakáshiányt ezzel a viszonylag gyors és olcsó építési technológiával csökkenteni. Itt álljunk meg egy pillanatra, hogy is van ez? Nyilvánvaló, hogy Norvégia sosem tartozott a keleti blokk országai közé. Annak ellenére, hogy a  németek 1940. április 9-én megtámadták Norvégiát, és egészen 1945. június 7-ig, - amikor is az angol flotta bevonult, és  Haakon király is visszatért -  megszállás alatt tartották. A németek a háború alatt Norvégia GDP-jének mintegy 40 %-át használták fel saját katonai céljaikra, és a veszteségekhez hozzá kell még számítanunk a háború okozta pusztításokat is, melyek igen jelentősek voltak különösen Finnmarkban. A visszavonuló német csapatok a felperzselt föld taktikáját alkalmazták, hatalmas területeket sikerült így teljesen romba dönteniük.Összesen 10 262 norvég vesztette életét a háborúban vagy fogságban. Mintegy 40 000-re tehető a fogva tartottak száma. A II. világháború borzalmai Norvégiát is sújtották, ha nem is olyan léptékben, mint más európai államokat. Mindazonáltal ezen építési stílus megléte megdöbbentő, vagy inkább annak minősége. Az épületeket 1300 diák befogadására 1969-1972 között építették, Jørgen Djurhus és Erik Fersum tervei alapján. Talán nem túlzás, ha azt mondjuk azóta vagyis mintegy 40 éve nem újították fel. A főként cserediákok által lakott épület A,B,C,D,E,F,G és H blokkból áll, amelyek 8 illetve 18 emeletesek. A liftek "ápoltsága" igencsak hasonlít a magyar kollégiumokéhoz.
 Liftajtó a H blokkban

A lakások diákok, párok, és családok számára lettek kialakítva. Egy félig hivatalos információ szerint az itt lakók 50%-a norvég diák. A lakások egy részéhez közös konyha tartozik, míg a nagyobb lakások saját konyhával büszkélkedhetnek (ezekről képet már közöltünk). Mindenkinek van egy kis postafiókja, egy viszonylag takaros épületben.

A postboks-ok


Az itt lakók többsége biciklivel jár, habár a cangák állapota elég siralmas, érdemes megjegyezni, hogy itt senki nem viszi el a bringát ha nincs kikötve.


A blokk bejáratánál lévő biciklisorok

Folytatjuk...